Kérem Várjon!
Cikkek
A franc számomra szimpatikusabb
Halmai Csaba (Tüske Pince, Szekszárd)
Szabó Berni
2019 May 13.
Többször megfordultunk már a Tüske Pincénél, de mindig csak a Kadarka Túra egyik állomásaként. Eredményeiket, boraikat azonban évről évre figyelemmel kísérjük. A rendkívül meleg ősznek köszönhetően Halmai Csabával a pincészet udvarán, a diófa alatti padon beszélgettünk.

Csaba alapvetően építőipari famíliából származik, ő maga kertész végzettséggel rendelkezik. A mezőgazdasággal felesége nagyszülei révén került kapcsolatba, akik  klasszikus parasztgazdaságot vittek - 5-6 hold szántóval, állatokkal és némi szőlővel, melyek elsősorban Iván-völgy, illetve Baranya-völgy környékén helyezkedtek el. A pince is felesége nagyapjának ragadványnevéről (“Tüske”) kapta a nevét.

Csaba az 1980-as évek elején a Szekszárdi Szövetkezetben dolgozott ágazatvezetőként. Közel 300 hektár szőlő tartozott a kezei alá, aminek jó része aztán az 1990-es évek közepén kvázi “kikopott” alóla. Ebben egyrészt közrejátszott az 1987-es téli fagy, amikor jelentős mértékben lecsökkent az ültetvény, másrészt a politikai változások, hiszen a kárpótlások során számos szőlő- és földterületet vettek ki az emberek. Az ő családjuknak is volt részaránytulajdonuk, melyhez ennek köszönhetően hozzá tudtak jutni.

“Már az 1980-as évek második felében is foglalkoztam szőlőtermesztéssel a munkahelyem mellett. Baranya-völgy egyik sarkában, 400 négyszögölre telepítettem kékfrankost és cabernet fajtákat, apám kedvéért pedig némi chardonnay és olaszrizling is került a területre. A ‘90-es évek elejére már két hektár termett. Az ekkor készített bort értékesítettem, de még nem palackos tételekként kerültek forgalomba. 1994-ben, amikor a szövetkezetben lévő családi területeket kárpótlás révén sikerült visszaszerezni, önállósodtam. Az akkori két hektár így gyorsan megduplázódott, jelenleg pedig 12 hektáron gazdálkodunk. A könnyebb kezelhetőség érdekében a területek egységesítve lettek, a terroirnak, valamint a piaci igényeknek megfelelő szőlőfajták lettek telepítve rájuk.”

Míg a kezdeti időszakban a házuk alagsorában történt a feldolgozás, addig a ‘90-es évek elejére ez pincei keretek közé helyeződött át. A nagyszülők tanyáját felújították, majd pályázat segítségével két acél erjesztőtartályt szereztek be, a pincében levő hordókat kiselejtezték és újakat vásároltak.

2005-ben már nemzetközi sikereket is elkönyvelhettek maguknak, hiszen egy brüsszeli borversenyen a 2003-as kékfrankosukat aranyérmmel díjazták, ami további piacokat nyitott meg számukra. 2009-ben újabb nagy ugrás történt a Tüske Pince életében, mivel az Iván-völgy aljában megépült a feldolgozójuk. Bár a feldolgozás áthelyeződőtt, az Istifángödrében lévő több mint százéves, löszbe vájt tanya még mindig megvan, a fahordós érlelés a mai napig itt történik.

A 2014-es év újabb mérföldkő volt számukra: a ’90-es években beszerzett - és akkori körülmények között jónak számító - feldolgozó gépsort, bogyózót újabb eszközökre, gépekre cserélték le. Így került egy traktor, egy szőlőszállítókocsi, egy új bogyózó és egy garatos szivattyú is a Sárvíz utcába.

“Az Iván-völgyben egy 0,3 hektáros kadarkaültetvényünk van. Ennek egy részével nem vagyok megelégedve, így jövőre átoltjuk sagrantinóra. Baranya-völgyben cabernet franc és kékfrankos terem tömbösítve. A cabernet franc déli-dél-nyugati fekvésű területen van, 18-19 éves ültetvény. Gyakorlatilag már lenyugodott, komótosan, higgadtan terem, komoly borokat lehet belőle előállítani. A franc számomra szimpatikusabb volt, mint a sauvignon, de érezhető, hogy arra is szükség van, így Hidaspetrén 3 évvel ezelőtt egy ottani, 0,5 hektáros területre azt is telepítettünk, az első termése most van az erjesztőtartályban. Baranya-völgyben egy 2,5 hektáros területen három táblában kékfrankosunk van, ezek is már 20 évnél idősebb ültetvények. Egy része, egy 0,4 hektáros terület pedig még öregebb, 34 éves. Még a szövetkezeti pályafutásom elején telepítettük, gyakorlatilag az első termő éveitől az én kezelésemben van, eleinte részesszőlőként, majd mint háztáji. Két éve ugyan kifoltoztuk, a támberendezést is kicseréltük, de meg kell hogy mondjam, jelentős hiány nem volt benne, úgy érzem, érdemes volt vele foglalkozni. Hidaspetrén 3,5 hektár merlot-m van még, aminek egy részét az egyik barátommal közösen telepítettük a 2000-es évek elején, de én művelem és hasznosítom. Leányvárban pedig egy 1,5 hektáros, kimondottan rozé alapanyagnak teleptett és arra is hasznosított kékfrankos terül el.”

Ami a Tüske borokat illeti, Szekszárdon a Garay ÉlményPince forgalmazza őket, de elsősorban Budapest és környékén találhatóak meg, például a Radovinban vagy a Bortársaságnál, néhány bor pedig az Auchan választékába is bekerült. Bár Csaba szerint a vinotékás értékesítés és az áruházláncban történő eladás egy kicsit üti egymást, ma már mindkettőre szükség van, hogy elérjék a vásárlókat.

Ami a jövőt illeti, egy vendégfogadó- vagy kóstolóhelyiségre mindenképp szükség lenne az Iván-völgyben. Jelenleg csak a 2011-ben létesített, feldolgozó feletti teraszrész van meg, ami csak a tavaszi-nyári időszakban teszi lehetővé vendégek fogadását. “Steiner szomszéd 20. század eleji hagyományos bakművelésű szőlője rendkívül jó hátteret ad egy-egy kóstolóhoz. Ha innen nézem, romantikus, ha átmegyek hozzá a kerítés túlsó felére, akkor pedig érzem az izzadtság szagát. A nagyszülőknek hasonló bakművelésű szőlőjük volt, illetve a ‘80as évek második felében nekem is. Ma már lakótelep van a helyén a Bottyán hegyen, nem sírom vissza.”