Kérem Várjon!
Cikkek
A kékburgundi Közép-Európában
Modri les Noirs 2019
Győrffy Zoltán
2019 December 29.

A szlovéniai Spodnja Idrijában október 19-én és 20-án másodszor rendezték meg a Modri Les Noirs elnevezésű programot, ahol minden a Pinot Noirról szólt. A rendezvényen szlovén, horvát, olasz, lengyel borászatok mellett egyedüli magyar résztvevőként boros oldalról az Etyeki Kúria, média oldalról a Pécsi Borozó is részt vett.

Miért is Idrija?

Nagyon korán indultam el Pécsről, holott a rendezvény csak délután kezdődött, de Idrija izgalmas úti cél, ami így kettőt egy csapásra módon lekerült a bakancslistámról. Hogy mitől izgalmas egy alig tízezres, amúgy elég álmos, hegyekkel övezett kisváros?

Két fő nevezetessége van és engem nem a hírneves idrijai csipke hozott lázba. Hanem a bánya. Délelőtt tízkor indul egy vezetett bányalátogatás az Antonijev Rovnak nevezett múzeumról, ami az egyik bányalejárat is. Hogy milyen bánya? Higany. Hajnalban uránbányász környezetből indultam el, hogy egy szintúgy bányászvárosban bolyongjak napközben.

A higanyra 1490-ben bukkantak és csakhamar megindult a higanyt tartalmazó cinóber (HgS) bányászása. 1575-ben osztrák császári fennhatóság alá került és egészen 1918-is úgy is működött a bánya. A világ teljes higanykészletnek 13 százaléka származik Idrijából, ahol egyébként az 1980-as években fokozatosan leállították a bányászatot. Ma az UNESCO világörökség részekánt látogatható az egykori bányajáratok (amelyek akár 400 méter mélyre is lementek a felszín alá) mintegy 5 %-a.

Van magyar nyelvű audioguide is, én két spanyol turistával együtt az angol vezetésen mentem végig a mintegy másfél kilométeres turistaszakaszon, bejárva a több korszakot bemutató kiállítást, megcsodálva a gyönyörű higany gömböcskéket az ércben, felfelé százötvennél is több meredek és csúszós lépcsőt megmászva. De megérte.

A belépőjegy érvényes az egykori olvasztóműbe is, ahol egy interaktív kiállítás kapott helyet, bemutatva a higany felhasználási lehetőségeit, a higanybányászat történetét, de felmehettünk az egykori kohókba, válogatóműbe, belemászhattunk az óriás tartályokba, megnézhettük az egykor a város felett átívelő kötélfelvonó szállítócsilléit – van akinek ez csak unalmas beton és vas, de ugyanakkor a történelem egy fontos szelete, hiszen a 700 kilométert kitevő bányajáratokból 500 év alatt 107 tonna higanyt bányásztak ki. Idrija bányáiból a 18. század végén a Habsburg Birodalom gazdasági összteljesítményének 5 százaléka került ki.

Kimaradt a Gewerkenegg-vár és a legendák szerint feneketlen Divje jezero (azaz Vad-tó). De hát kell hagyni legközelebbre is, már ha itt marad a pinot noir fesztivál.

Modri Les Noirs

Matjaž Lemut, a Tilia Estate borászat tulajdonosa és sok más pincészet tanácsadója (pl. Horvátországban például a Feravino és az Ipša) tavaly indította el nagy kedvencét, a pinot noir népszerűsítő rendezvényét. A cél, hogy összegyűjtse azokat a közép-európai termelőket, akiknek a szívügyük a fajta és egy szakmai-baráti közegben lehessen kóstolni és beszélgetni a kékburgundiról.

Az idrijai Kendov Dvorec, egy ötcsillagos hotellé alakított pici kastély adott otthont a kétnapos programsorozatnak, ahol Quentin Sadler brit borszakértő és Richard Pfister svájci illatológus tartottak mesterkurzusokat, vezetett kóstolón mutatkoztak be a borászatok az első estén, majd a második napon a pinot noirra nyitott közönség is megkóstolhatta a mintegy száz bort.

Az nyilvánvalóvá vált, számtalan borvidék és számtalan stílus vegyül még ebben a térségben is, de akadtak nagyon kimagasló, egyedi stílusú borászatok, mint például a szlovén Carolina Jakončič, a dél-tiroli Castelfeder, a horvát Korak, de ezek közé sorolhattuk az Etyeki Kúriát is.

A minifesztivált követő napon ellátogattunk a szlovén Goriška Brda térségben működő Carolina Jakončič (erről a kóstolóról majd később, részletesebben) és a Vipava-völgyben ténykedő házigazda Tilia Estate borászatba is.

Az első este vezetett kóstolója volt talán az izgalmasabb része, a második, sétálókóstolós napon inkább beszélgettem és csak úgy mellesleg kóstolgattam, meg az előadásokra ültem be, viszont az első este borsora tanulságos volt. Csak a kedvenceket mutatom, a kóstoltak nagyjából felét.

Etyeki Kúria Pinot Noir 2015 Selection (Magyarország)

Bátor kezdés volt, a listán a 2017-es alap verziószerepelt, de végül a szelekció került be, magasra téve a lécet. Szép állapotban, jó formában mutatkozott be, faeper, naspolya, boróka, meggy és csipkebogyó. Némi alkoholplusz jön a végén. 90/100 pont.

Korak Pinot Crni Selekcija 2017 (Horvátország)

Tiszta illat, szép arányok. Hűvös, de nem távolságtartó, sok piros gyümölcs, főleg bogyósok, némi füst, hordófűszerek. Még abszolút jövőbor. A vége kicsit nyers. 89/100 pont.

Winnice Wzgórz Trzebnickich Pinot Noir 2015 (Lengyelország)

Viszonylag ritkán kóstolunk, legalábbis személy szerint én biztosan, lengyel kékburgundikat. Ez a bor elég friss illatokkal, világos színben érkezett, ugyanakkor kortyban érett jegyek jöttek, meggy, szeder, gomba. Egész élénk, jó test, egyszerre fanyar és édes, savra se lehet panasz. 87/100 pont.

Sontacchi Pinot Crni 2017 (Horvátország)

Nem tipikus pinot noir, meggyes, meggylikőrös, földes, ugyanakkor mindenből valahogy jól van kiporciózva, egész behízelgő tud lenni. Mindehhez jó sav, finom fűszerek, ásványos-sós érzetű lecsengés társul. 87/100 pont.

Tilia Pinot Noir Estate 2017 (Szlovénia)

Elegáns illat. Kortyban testes, érett, mély, minerális, fanyar. Van teste, van benne tannin, van ereje, de van lelke, mélysége és egyendsúlya is. Még nagyon fiatal, abszolút érlelhető. 89/100 pont.

Jakončič Modri Pinot Carolina Noir 2016 (Szlovénia)

Az egyik legizgalmasabb tétel volt ezen az están, majd volt lehetőségem ismételni a pincészetben. Élénk, élő, elegáns. Van benne némi „déli” karakter, de remek harmóniája van, nagyon egyben van és abszolút visszaadja a pinot noirt. 90/100 pont.

Castelfeder Pinot Noir Burgum Novum 2016 (Olaszország) 

A dél-tiroli pinot volt az egyik csúcspont, koncentrált, minerális, fanyar, némi erdő és avar, bogyós erdei gyümölcsök. Szikár, de nagy bor. 91/100 pont.

Kovačević Pinot Crni 2015 (Szerbia)

Borként abszolút tudom értékelni, de valójában olyan, mint egy old school villányi pinot noir. Mély illat, sok hordó, alkohol és tannin se kevés, vastag, érett cucc. Medvecukor, szeder. Édes kávé. Mindenből sok, de az egész egyben van. 87/100 pont.

Partizánok titkos kórháza

Sokan járnak Magyarországról is síelni Cerknóba, de csak nagyon kevesen jutnak el az egyik legizgalmasabb kirándulóhelyre. Ez nem más, mint a Franja Katonai Partizánkórház, amely a második világháború alatt, 1943 telétől 1945 májusáig működött egy nehezen hozzáférhető hegytorokban.

A kórház a szlovén partizánok 9. hadtestének területén épült fel, egy helyi földműves kezdte el itt gyógyítani a sebesülteket, majd egy vízesés feletti, nehezen megközelíthető és belátható részen 16 barakk épült a sebesültek és a komolyabb betegek gyógyítására.

A kórház a nevét a vezető doktornőről, dr. Franja Bojc Bidovecről kapta, aki itt is ment férjhez nem mesze van egy kis vendéglő, remek helyi ételekkel, mi is ott ebédeltünk, ott van az a szoba, ahol a doktornő lakodalmát tartották meg 1944-ben. A kórház működése alatt közel 1000 partizán és szövetséges sebesült került ide. A háború után történelmi emlékműnek és turistalátványosságnak ismerték el, elnyerte az európai örökség megjelölését, valamint az amerikai pilóta-veteránok elismerését, ahogy azt a Wikipédián is olvashatjuk róla.

2007-ben volt egy hatalmas árvíz, amely teljesen tönkretett a 16 barakk közül 14-et. Az eredeti helyszínen az 1-es és a 9-es barakk maradt épen, de újból felépítették valamennyit és 2010 óta ismét látogatható. Jó kis túra volt ide, megfigyelni a hegyoldalba, szinte megközelíthetetlen helyre épített bunkereket, bejárni a barakkokat, megnézni azt a röntgent, ami itt akkor működött, a vízerővel működő áramgenerátort, hihetetlen munka, hihetetlen eltökéltség lehetett azokban, akik ezt létrehozták és működtették.

A pinot noir mindenek felett

Szóval, visszatérve a bor témához, az egész Modri Les Noirs ötletgazdája és szervezője, Matjaž Lemut birtokán is tettünk egy rövid látogatást, ami főként nekem volt rövid, mert kicsit megcsúszott a program és nekem délután már indulnom kellett haza.

Egy rövid pinot noir sor így is belefért a tervezett négy helyett persze vagy nyolc tétellel, de hát így van ez, ha a House of Pinots nevet viselő birtokon jár az ember.

A Lemut-család birtoka 1996 óta viseli a Tilia Estate nevet, de voltak előzmények is, Matjaž édesapja már 1974-ben ültetett ezen a vidéken szőlőket. Ma közel 10 hektáron gazdálkodnak, plusz 3 hektárról, közeli birtokokról felvásárolnak szőlőt. A hangsúly az utóbbi években egyre inkább a pinot-családra tevődik át, fehérben pinot gris (szürkebarát), vörösben pinot noir a kiemelt fajta.

Lemut érdekes figura, hihetetlenül tág látómezővel dolgozik, sokat utazik, tanácsadó több borászatnál, a The Financial Times a legkozmopolitább szlovén borászként írt róla. A fókusz azonban egyre inkább a pinot noiron van.

A birtok kis családi gazdaság, szépen rendben tartva, rendezett és hangulatos, a pincében némi könnyed fehérekkel kezdünk, de készít egy barátjával közösen narancsbort is, ami egyébként műfajon belül egész korrekt.

A hangsúlyos rész most következik, a pinot noir sor.

Pinot Noir Estate 2016

Mély illatok, sok bogyós gyümölcs, erdei gomba, szájban van tanninérzet, erőteljes, de feszes struktúra. Van benne jövő, nekem nagyon izgalmas, vibráló bor volt. Jelen állapotában is 90/100 pont, de van neki feljebb is.

Pinot Noir Estate 2015

Kicsit likőrösebb illatokat kapunk, szájban több tannint, érdesebb, szemcsés. Friss gyümölcs mellett aszalt vörösáfonya is jön. Érett meggy és cseresznye, jó savak. 88/100 pont.

Pinot Noir Estate 2014

Ennél a bornál éreztem legerőteljesebben a hordófűszerességet, a fa hatását, szájban nagyon sok volt a tannin, de a korty mégsem volt túlzó, túl sok, csak erőteljes és kissé harsány. Kis sós-édes játkosság a korty végén. 87/100 pont.

És ennél a pontnál eltértünk a kiadott kóstolólaptól, mert hát az azért van, hogy előkerülhessenek plusz borok is. Néhány külföldi és szlovén újságíróval együtt kóstoltunk, hatan-heten talán, akik a harmadik napon is pinot noirok felkutatására vágytak még.

Pinot Noir Estate 2017

A folytatás már ismerős két estével korábbról. Elegáns illat. Ekkorra jöttem rá: ibolya. Kortyban testes, érett, mély, minerális, fanyar. Van teste, van benne tannin, van ereje, de van lelke, mélysége és egyendsúlya is. Még nagyon fiatal, abszolút érlelhető. Ebben a sorban kicsit magasabbra tettem, 91/100 pont.

Pinot Noir Merljaki 2017

Ugyanaz az évjárat, de egy partner szőlősgazda jó fekvésű dűlőjéből. Egyben van, erőteljes korty, kedves korty, jó test, jó sav, tetszetős gyümölcsösség, van benne szépség és erő egyszerre. 89/100 pont és fejlődik még biztosan.

Pinot Noir Estate 2011

Ennél a pontnál a jegyzetek kezdenek bizonytalanabbá válni, az óra nagyon ketyegett és egyszerre szerettem volna pontosan indulni, ugyanakkor a következő borok sejtése maradásra is ösztökélt… Ez a bor például egyetlen mondattal került be a jegyzetfüzetbe: érett, dús, gazdag, kicsit sok is, de nagyszerű érettség, jó savak, élet és életkedv, most nagyon szép, nagyon jó inni. 91/100 pont.

Pinot Noir 2000

Az utolsó bor (számomra) ebben a sorban egy kori próbálkozás volt, amiből már csak nagyon kevés palack maradt fenn. Érett, lassan nyíló, kortyban vastag, sok tannin, van alkohol, de vannak savak, van szeder, áfonya, vargánya. Még jó lenne vele órákat eltölteni, hogy pontosabb képet tudjak róla festeni, de így is 90+/100 pont.

Hihetetlen nagy tapasztalat volt ez a kis, családias pinot noir rendezvény, a Modri Les Noirs nagyon más, mint a szabvány, elsősorban borászok és szakmabeliek vannak jelen, pinot-őrültek, ahol egy olyan kis térség, mint Közép-Európa is annyi. de annyi arcát mutatja meg egyetlen fajtának, hogy arra ez a két-háromnap is kevés volt. ha jövőre is lesz Modri Les Noirs, ott a helyünk ismét.


Fotók: a szervezők és saját fotók.
A címlapon: Matjaž Lemut és Quentin Sadler a Kendov Dvorec bejárata előtt.