Kérem Várjon!
Cikkek
Belvárosi pincelátogatás
Maeijer&Leemans Pincészet (Pécs/Hosszúhetény)
Koncz Petra
2020 March 26.

Van abban valami izgalmas, amikor a pincészet helyeként megadott címet böngészve az utcaképben egy teljesen átlagos családi ház bukkan fel. Minden kétségünk szerte száll azonban, amikor a kapun megpillantjuk a keresett logót, és az udvarba belesve már látjuk a szüretelőládákat és a préseket is.

A Maeijer&Leemans pincészet két névadója Jurgen Maeyer és Pieter Leemans. A feldolgozó Jurgen házának alagsorában van, mégpedig Pécsett, a Székely Bertalan utca 11-ben. Aki járt már erre, egészen biztosan megakadt a szeme az épületen. A város egyik legrégebbi háza ez, benne a legöregebb pincével. Jurgen szerint az első tulajdonosok még hétvégi háznak használták, a belvárosból jártak fel, és valószínűleg szőlőt is műveltek helyben. Utóbbit már csak találgatja, hiszen alig tíz éve él Pécsen, tört magyarsággal mondja „nem tüke”.

(Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán)

Eredetileg Hollandiából származik, már az 1980-as években is többször járt Pécs környékén, barátaival Bissén vettek nyaralót, így kezdett kötődni a környékhez. Pieter Brüsszel mellől érkezett, sokáig Közép-Európában üzletelt, amíg 1993-ban úgy döntött, hogy barátjával, kerámiaüzemet alapít a vidéken. Ők ketten már Pécsett találkoztak, a borkészítés spontán ötlet volt.

– Azért kezdtünk bort készíteni, mert Jurgen nagyon szerette volna – mondja félig-meddig tréfálkozva Pieter.

– Igen, úgy gondoltam profi leszek benne, hiszen már több, mint 30 éve fogyasztom – teszi hozzá a társa.

Komolyra fordítva a szót, Pieternek már volt némi tapasztalata korábbról, Jurgen pedig a Magyarországon elérhető összes WSET kurzust kijárta, hogy tapasztalatokat gyűjtsön a jó borokról. Így indultak 2014-ben egy cabernet franc-merlot házasítással, a bordói Château Cheval Blanc klasszikusnak számító mintájára. Eredetileg úgy tervezték, hogy nem lesz saját szőlőjük, csak vásárolnak, de másképp alakult, annak ellenére, hogy mindketten tudták, milyen sok munka lesz vele.

Pieter Leemans (Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán)

Ma már összesen 2,5 hektáron gazdálkodnak Hosszúhetényben. Szeretnének nagy, egybefüggő területet, de a szeparált ültetvények miatt ez nehezen oldható meg. Ha ezen kívül is szükség van még szőlőre, Villányból vásárolnak mellé, de a jövőben inkább a saját területeikre akarnak támaszkodni. Ennek érdekében idén ősszel létrehoztak egy nagyobb, új telepítésű cabernet franc parcellát. Mivel apró telkeket vásárolnak, amiken szinte mindig van valamilyen kis ház is, így már 6 épülettel büszkélkedhetnek a környéken. A falut nagyon szeretik, a szomszédok sokszor hívják őket bort kóstolni, és mivel a belvárosból a tömegközlekedés is megoldott, így még autót sem kell mindig igénybe venniük.

A kezdetkor ötszáz palackot készítettek, amiből még mindig bőven van; nem azért, mert nem szeretnék értékesíteni, hanem mert várják, hogy akkor kerüljön piacra, amikor a bor a csúcson van. A fehérborokkal a szőlőterületek vásárlása után kezdtek el foglalkozni, azóta folyamatosan növekednek.

Jurgen Maeyer (Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán)

A jövőbeli tervekkel kapcsolatban megjegyzik, hogy tízezer palack fölé nem szeretnének menni, azonban a feldolgozó kapacitása most még ehhez is kicsi. A bővítési lehetőségeken már most is gondolkoznak, de a házat semmiképpen nem szeretnék elhagyni, nagyon kényelmes, hogy a belvárosban lehet kóstoltatni, télen sem kell messzire menni a borok érésének ellenőrizéséhez, és a szüreti időszakban is könnyebb megfigyelni az erjedést.

Látogatásunk technológiailag is tartogatott érdekességeket. A mustot ugyanis két felújított Kossuth-présből nyerik, Pieter ragaszkodott a vertikális préseléshez. Az erjedés acéltartályban történik, a fehérborok esetében előszeretettel alkalmazzák a seprőn tartást, és nagyon ügyelnek a magas savtartalomra. Így annak ellenére egyensúlyosak maradnak a borok, hogy az alkoholtartalom viszonylag magasra, 12-13 v/v%-ra is felszökik.

A vörösborok is az acéltartályban erjednek, innen kerülnek hordóba. A hordók azonban nem minden esetben vadonatújak, az élettartamuk alatt egy alkalommal egy kádár megújítja őket olyan módon, hogy szétszedi, lefarag belőle és újra összerakja. Az érlelésnél – a jelenlegi ízlésnek megfelelően – ők is csak minimális ízhatást várnak a tölgyfával való találkozástól, erre a célra pedig tökéletesen megfelel a felújított hordó.

(Fotó: Kiss 'Gadget' Zoltán)

A borokat főleg éttermekben értékesítik, ehhez kihasználják a korábban megszerzett kapcsolati tőkét. Kis pincészetként főleg a minőségre, nem a mennyiségre törekszenek, ehhez pedig mindent maguk tapasztalnak ki mind a technológia, mind a szőlőművelés terén. Pieter jól beszél franciául, így az ottani tankönyvekből inspirálódik. A szőlőművelésben a biotermesztésre törekednek, de ezt is még tanulják, sokszor akad gondjuk a kórokozókkal.

Pieternek továbbra is van másik főállásása, Jurgen azonban már kizárólag a borászattal foglalkozik. Állítása szerint egyelőre nem fog meggazdagodni, de nagyon szereti csinálni.

Ez utóbbit el is hisszük neki.


Cikkünk a Pécsi Borozó 2019/4, téli számában jelent meg nyomtatásban.