Kérem Várjon!
Cikkek
Hogyan együnk csokit?
És hogyan nyerjünk csokit?
Harka Éva
2020 April 16.
A csokoládé elég régóta szerepel önálló rovatként a Pécsi Borozóban, szeretjük, ha nem is mindig vagy feltétlen bor mellé. Még a téli számunkban Harka Éva csokiszerkesztőnk felajánlott néhány tábla kiváló csokit olvasóinknak, az azóta kialakult helyzet miatt kissé bonyolultabb lett minden, még az egyszerű postázás is. Így következik egy cikk arról, hogy is együnk csokoládét (megjelent még egy korábbi lapszámban), és hozzá csatolva egy kis játék pécsi olvasóinknak.

Megetethettem egy csomó ismeretlen embert csokoládéval február elején a Pécsi Csokoládé Karneválon. Az előadásomban azokat a csokoládékészítőket vettem sorra, akik szerintem érdemesek a figyelemre. Nagyon hálás voltam a meghívásért, missziónak tekintem ugyanis, hogy minél többen válasszanak tudatosan és egyenek minél jobb minőségű csokikat. Hogy mindenki értse, miről beszélek, csokoládét kóstoltattam az egybegyűltekkel. Vagyis kóstoltattam volna. Mikor az első táblát közreadtam, megdöbbentem.

Nyelték, mint kacsa a nokedlit

- mondhatnám, de még ez is túl finom megfogalmazás. Ropogtatták, mint valami chipset a sihederek a tévé előtt. Befalták. Bepuszilták. Vagy éppen rágás nélkül benyalták. (Tisztelet a kivételnek!) Felállt a hátamon a szőr.

Az engem körülvevő információs buborék torzított volt: úgy véltem, minden résztvevő pontosan tudja, hogy illik figyelmet szentelni a csokinak. Tévedtem. Azt hiszem, ez a gyors és figyelmetlen kajálás abból adódhat, hogy a csokoládét még mindig gyerekeknek való, egyszerű édességnek tartjuk. Egyik állítás sem igaz szerintem: a gyerekeket legtöbbször nem a kakaó- hanem a cukortartalom izgatja, és egy jó csokoládé hiába megfizethető, akkor is luxus.

Most egy gyakorlati bemutató következik. Arra kérem a kedves Olvasót, hogy vegyen elő egy tábla csokit. Amilyet szeret, ami van otthon.

Készüljünk fel!

Ha túl fűszereset ettünk, most szívtunk el egy szál cigit, nemrég mostunk fogat, várjunk egy kicsit kóstolás előtt. Vagy együnk egy falat kenyeret, vagy egy kanál natúr joghurtot, vagy igyunk egy pohár vizet.

Vegyük szemügyre!

Kezdhetjük a csomagolással: milyen formák vannak rajta? Milyen képek? Sokat elmond ez arról a filozófiáról, aminek jegyében a készítők dolgoznak. Az Askinosie csokikon a kakaót termesztő farmerek képe van, a Menakao márka ehte madagaszkári, így ottani, népviseletbe öltözött emberekről készült rajzok vannak a papírtasakon. A Divine ghánai szimbólumokkal zsúfolt: szerencse, szeretet, testvériség... Mind más-más felfogás, más-más fókusz. Milyen a kocka: Vastag/vékony, sima/mintás? Esetleg a készítő aláírása díszeleg minden egyes kockán? Milyen a színe?

Szaglásszuk meg!

Vera Wang, Montale, Comptoir sud Pacifique, Rihanna – és még sorolhatnám! Ha ennyi parfüm készül csokival, egy szippantást megér a mi táblánk is. Arról láthatóan megoszlik az „orrok” véleménye, hogy férfias, nőies vagy uniszex illat a csokié, de próbáljuk ezt mi magunk eldönteni.

Törjünk!

Elvileg „kagylószerűen” kell törnie – persze más a helyzet, ha töltött vagy valamivel gazdagon megszórt csokoládéról van szó. Minden táblának más és más hangja van, akkor lehet ezt igazán értékelni, ha az ember már több táblából tört, és vissza tud emlékezni, melyik hogyan hangzott.

Tegyük a kockát a nyelvünk közepére és hagyjuk olvadni!

A csokoládékészítés a hőmérsékletekkel való óvatos varázslat, s mintha úgy lenne kitalálva az egész, hogy a szánkban szétomolhasson. Adjunk 2-3 másodpercet a csokikockának, és menten olvadni kezd. Próbáljunk meg erre csipetnyi időre csak erre figyelni. Akár csukjuk be a szemünket! A tavalyi év egyik legszuperebb momentuma számomra az volt, mikor húsz emberrel etettem csokit így, s miközben hagyták olvadni a csokit, egy pillanatra kikapcsolták a világot. Csend lett. Az arcuk kisimult, a szájuk lassan-lassan mosolyra húzódott. 2-3 másodperc, ami csak az övék és a csokoládé csodájáé. Nem túlzok.

Milyen íze van ennek a csokinak? Ha nem tudjuk megnevezni, ne keseredjünk el – viszont ha csak és kizárólag édes ízt érzünk, nem jól választottunk táblát. Ha ez megvolt, s vannak például sütemény, mogyoró, tonka- vagy kakaóbab-darabkák, kekszforgácsok a csokiban, el lehet kezdeni csócsálni.

Pár pillanatnyi koncentrált figyelem, hogy itt és most legyünk, lecsendesedjünk, és hagyjuk, hogy a csokoládé zamata messze repítsen. Csak remélni tudom, hogy sikerült erre rávezetnem az olvasót, ahogy azt is, hogy ezt a fajta érző jelenlétet a csokievésen túl is van alkalma megtapasztalni.


Fotók: Csortos Szabolcs

Játék!

A következő három kérdésre küldd el a választ az info@pecsiborozo.hu email címre mielőbb, de legkésőbb április 18-án, szombaton 20 óráig. A három leggyorsabb helyes válaszadó egy-egy tábla csokival lesz gazdagabb, amit pécsi címre jövő héten kiszállítunk (becsomagolva, kesztyűs kézzel bánva vele).

A kérdések:

1. Mit jelent a 'bean to bar' kifejezés?

2. Melyik volt az első magyar csokoládégyár, amelyet 1868-ban alapítottak?

3. Mit jelent a százalék megadása a csokik esetében?

A felajánlott csokik:

Michel Cluizel Plantation Mangaro 65% (madagaszkári ültetvényről származó francia csokoládé)

Michel Cluizel Plantation Riachuelo 70% (brazil ültetvényről származó francia csokoládé)

Venchi Venezuela 100% (venezuelai ültetvényről származó olasz csokoládé)

Jó játékot!