Kérem Várjon!
Cikkek
Kárpátok zamata
Borászok határokon túlról
zoranka
2010 október 20.

Van az úgy, hogy egy szabadtéri rendezvényt elmos az eső. Ez történt idén a pécsi Szőlő és bor ünnepével, annak rendje s módja szerint villámlásos, zuhatagos órákon át tartó eső és az esőt még a szoknya alá is befúvó szél örvendeztette meg a szervezőket éppúgy, mint a korábbi években időjárásilag sokkal szerencsésebb rendezvény lelkes rajongóit. Ezen az esőáztatta vasárnapon rendezték meg a Kárpát-medencei Bormustrát a megyeháza tanácstermében. Sokan jöttek el, magyar borászok a határokon túlról, és a viszontagságos időjárás ellenére közönség is akadt. Abban maradtunk, jövőre biztosan szebb idő lesz. Jó borokban most sem volt hiány.

A Kárpát-medencei Bormustra nem vadonatúj kezdeményezés, bár sokaknak annak tűnhet. Néhány éve volt előzménye a Pannon Magyar Házban. Most felélesztették az akciót, bízunk benne, hogy évente megismétlődhet. A határokon túl borászkodó magyarok ugyanis rendszeresen kapnak lehetőségeket a fővárosban és a környékén, de Pécsre nemigen jutnak el.

Akik eljöttek vagy legalább borokat küldtek erre az estére: Kollár Lajos Pincészete, Csúza (Horvátország), Wine Pricess – Balla Géza Pincészete, Arad és Nachbil Borászat, Krasznabéltek (Románia), Vinski Dvor – Borkastély, Szabadka (Szerbia), Bott Frigyes Borászata, Komárom – Őrsújfalu, Kasnyik Családi Pincészet, Kürt és Mátyás Pincészet, Komárom (Szlovákia).

A Bokor Béla (képünkön) által vezetett Határokon Túli Magyarságért Alapítvány már évek óta, idén közel huszadszor rendezte meg a Magyarok Kulturális Világfesztiválját, idén szerencsére ide értelmezve a sokszor méltatlanul háttérbe szorított gasztronómiai és borkultúrát is. A bormustrán elsőször Kozma Pál tartott ismertetőt a Kárpát-medence szőlőfajtáiról, borászatáról, majd a Pécsre érkező pincészetek mutatkoztak be, a fentebb felsoroltak közül csak ketten nem jutottak el Pécsre.

Talán sokkal nagyobb figyelmet is érdemeltek volna az itt bemutatott borok, hiszen ritkán van alkalmunk kóstolni őket, ráadásul valóban sokan megtiszteltek bennünket a személyes jelenlétükkel. Többek borait kóstoltuk már korábban itt-ott, nekem a legnagyobb élményt most a három felvidéki borászat jelentette, igencsak izgalmas fehérborokkal. Bott Frigyes olaszrizlinget és zöldveltelinit hozott, Kasnyík Tamás zöldveltelinit és chardonnay-t, míg Mátyás András rajnai rizlinget és egy Ursus névre hallgató házasítást.

Nagyon jól működtek ezek a borok még egy ilyen esős-viharos estén is, gazdagok voltak, szép savakkal, kiegyensúlyozottak, tartósak. Nem volt egyik sem olyannyira tiszta, szinte steril zöldveltelini például, mint az osztrákok, de volt bennük élet, bennük volt a származásuk, a borász, az élet. Íz- és érzelemgazdagság van ezekben a borokban. Ihlet gyanánt egy Kasnyík 2009-es zöldveltelini kerül a poharamba folyton s újra, könnyen csúszik s minden korty mégis újabb gondolat.

Bevallom, vissza-visszajártam a bormustrán is, le is dekkoltam mellettük egy idő után, hogy szépen, komótosan kóstolgassam végig mind a hatot. Nem mondok most róluk többet, tetszettek, de nem volt idő, energia jegyzetelni, kóstolgatás volt s beszélgetés, talán lehetett volna hosszabb is az este. Jövőre már biztosan hosszabb lesz.

 

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb