Kérem Várjon!
Cikkek
Tíz évjárat legenda
Gere Kopár 1997-2009
zoranka
2012 October 17.

Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.

Sokszor és sok helyütt mondtuk, írtuk le, mindannyian Villány borai által kerültünk közelebb a borhoz, jómagam Rippl Béla borkurzusain kezdtem el felfedezni, hogy a bor sokkal több az egyébként jóízű alkoholnál. Aztán következett Villány, a nagy nevek, a kisebb nevek, egyetemistaként nem engedhettünk meg magunknak nagy borokat, de időnként összeálltunk és megkóstoltuk az éppen kialakulóban lévő „nagyborokat”. Az első Kopár, az 1997-es évjárat volt az egyik ilyen, diploma után, már egy napilapnál dolgozva készítettem villányi riportot, amikor Gere Attila megkínált ezzel a borral. Nem mondhattam nemet és akkor, abban a pillanatban az a pohár bor az addigi legjobbak közé soroltatott. De persze azóta eltelt majd’ másfél évtized, sok bor készült, sok bort kóstoltunk, magam sem keveset. Amikor meghívást kaptunk a Kopár-vertikálisra, talán éppen az emlékek miatt sem mondhattam nemet. Programátszervezés és mentünk.

A Kopár-legenda
A Kopár, vagy hívhatjuk Koparnak is (a villányi eredetvédelem bevezetésével nem használható a dűlőnév márkanévként, hiszen nem csak a Kopár-dűlőből származik a bor. Egyébként a terjengő hiedelmekkel ellentétben sohasem származott csak onnan a bornak alapot adó szőlő, mindig több dűlő házasítása volt) a magyar borlegendák sorába lépett már bőven a tizedik évjárt előtt. Szükségünk volt ezekre a legendákra, szükségünk volt nagyborokra, nem csak a borászok igénye, de a piac igénye is szerepet játszott ezek kialakulásában. 1997-ben a magyar borászat még éppen csak első szabad évjáratait tölti le. A neves, vagy épp év borászainak is megválasztott borászok is tanulják a szakmát, a nyitottabbak sokat utaznak, tapasztalnak és ültetnek át, hazai környezetbe. Az alapokat már megteremtették, vagy legalábbis jó úton haladnak, Villány ekkor kétségkívül a magyar vörösbor szinonimája. De még nincs igazi csúcsbor, nincs a termékpiramis tetején olyan bor, ami a pincék féltve őrzött kincse lehet.

Gere Kopár 1997
A kezdetekkor még 10-12 fürt volt tőkénként, jelenleg 6-8 fürttel dolgoznak. A bor, amelyből tényleg nem sok létezik már. De nem csak ezért legenda. A szín érett, vörös, narancsos tónusokkal. A cabernet sauvignon domináns illatban, talán nem meglepő, hiszen ekkor még 40 százalék cabernet sauvignon, 40 százalék merlot és csak 20 százalék cabernet franc volt a cuvée-ben. Szépen nyílik az illata, szilva és áfonya, inkább aszaltas formában. Jó savérzet, szikár struktúra, némi gyümölcsdísszel. Érett zamatok, masszív hordóhatás, áfonyás-dohányos jegyek a lecsengésben, hosszú, tartalmas korty még mindig. Van benne élet, izgalom. 89 pont.

Gere Kopár 1999
Voltak sokan, akiknek meglepetést okozott ez az évjárat, többek között a borokat bemutató Gere Andreát is. Érett, meleg hatású bor. Már illatában is erőteljesebb hordófűszerezettség, édesebb, behízelgőbb. Érettebb tanninérzet, intenzíven jön, ahogy a hordó is vele együtt. Nekem kissé tapadós a végén, a fa legyőzte a gyümölcsöket, némi édes-ánizsos szedrességet még felfedezni. Fél óra szellőztetést követően capuccino, kakaóporral és fahéjjal meghintett tejszínes haboskávé. És még mindig hordó. 88 pont.

Gere Kopár 2000
Egyre izgalmasabb illat, ahogy múlnak a percek, egyre teljesebb, nyíltabb és gazdagabb. Kávé, grillázs, melegség, szilva, erőteljes, de a többihez illeszkedően, engedi jönni az erdei gyümölcsös illatokat is. Kortyban gazdag, még tüzesnek is mondanám, az alkohol is jön, de mellette egy nagyon intenzív herbális-teás vonal is felfedhető és az érett-aszalt gyümölcsök is mutatják magukat. Gazdag, komplex bor, jól strukturálva, eleganciával, harmóniával, nem véletlenül tartják ezt a legnagyobb Kopárnak. Hogy nálam végül mégsem ez nyert, az talán lehet ízlésbeli eltérés, így is 93 pont.

Gere Kopár 2002
Az illata hihetetlenül gazdag, izgalmas. Egyszerre herbális, mentás, mediterrán zöldfűszeres, mint egy dalmát tengerparti hegyoldalról, annyi intenzív aroma jön. Szofisztikáltabb, finomabban rétegzett bor a korábbiaknál, pirított magvakkal, még frissnek ható erdei gyümölcsökkel. Szájban kerek, jó a savgerinc, a tanninon elég édesek, de nem túl krémes a korty. Jól játszik a hordófűszerekkel, pont annyi szegfűszeg, pont annyi vanília és kávé érződik, amennyi még jólesik. Nekem legalábbis. Van, aki a dübörgést, a vastagabb bort várta, itt nem az jön: ez a bor tízévesen is friss, tiszta, gyümölcsös, és éppen ettől nagyon nagy élmény. 94 pont, nálam nyert.

Gere Kopár 2003
Csak zempléni tölgyben érett a bor, édes-érett illat, sok vanília, csokoládé, édes keleti fűszerek. A korty is masszív, édes gyümölcsökkel, kissé túlzott a lekvárosság érzete. A tannin nem sima, a nyelvhegyen jól érezhető. Kevésbé rétegzett bor, inkább erőteljessége, lehengerlősége a domináns, intenzivitása megkérdőjelezhetetlen. Sokaknak bejön ez a délies stílusú, édes-kesernyés bor, és én sem vonom kétségbe az érdemeit, de a cizelláltság, az elegancia kevesebb, ez így 90 pont lehet.

Gere Kopár 2004
Sok szellőztetést igényel. És nekem még így is sok illatában a herba, a fűszer és az avaros-istállós illat. De egy óra után már tisztább, szimpatikusabb benyomást kelt. Ennyi emberre persze nem lehetett dekantálni több tucat palackot, de valószínűleg ez a bor jobb helyzetbe került volna. Zamatában tisztább, több szilva, több szeder, némi kakukkfű. A zárásban van erő, pörkölési aromákkal búcsúzik, azok erősödnek fel. Valahogy ez a bor veszített a legtöbbet, kicsit kakukktojás a sorban, 87 pont.

Gere Kopar 2006
A fordulópont, innen egy más összetétel és más stílus datálódik. Az arányok 50 százalék feletti cabernet franc, 40 százalék feletti merlot és alig pár százalék cabernet sauvignon. Ráadásul ez már nem csak teljesen új barrique hordókba került. A váltás határozottan érezhető. Illatjegyekben is több a gyümölcsös-florális jegy, könnyedebb, kedvesebb arcot ad a Koparnak. Az illatában a feketebogyósok dominálnak, kávé és karamell tesznek bele édességet. A korty izmos, de arányos. Érettség rendben, ugyanakkor érezni benne a további potenciált. Ami szájban kiemelkedő: finom pörkölt kávé, kis csokoládé, sok szeder, némi málna, dohánylevél, vágott dohány, a korty tartalmas, mély, rétegzett és intenzív. A zárásban az alkoholédességet felváltja kis kesernye, kicsit fűt az alkohol. Emiatt az elegancia-mércén vonunk le pontot, máskülönben nincs sok kifogásunk. 92 pontot adok.

Gere Kopar 2007
Határozottan fiatal, gyümölcsös, elegáns illatú bor. Lekváros és pikáns fűszeres jegyek egymás mellett, leheletnyi bőrösséggel. Eleganciáját a szájban is érezzük, krémes kávét kortyolunk, mellé pedig fekete szeder társul. Az erdőből áfonya, a cukorkaboltból medvecukor, a hordóból vanília és szegfűszeg. A szájban érezzük a vibrálást, a lüktetést, a komplexitás, a rétegzettség ad neki jövőt. Tanninból sok van, szőlőből, hordóból, de egészen puhának, simának hatnak az ínyünkön. Nagy test, van benne izom bőven, de mégsem érezzük egy percig sem otrombának vagy túlzónak. Hozza az elvárt eleganciát, ami még alakul, hiszen szívesen visszakóstolnánk pár év múlva is. Még tíz évet simán aláírunk neki. 93 pont.

Gere Kopar 2008
Illata kávés, csokis, mentás. Hoz meggyet és málnát. A kortyban inkább az áfonya a jellegzetesebb. Tannin erőteljes, sok a fűszer is, a korty tartós, szépen kerekedik. Kicsit zárkózottabb a vártnál, most nem is volt elég ideje kinyílni. Nagy test, jó arányok, teljesen rendben van, csak valahogy nem elég izgalmas. De a többiekhez képest még nagyon fiatal, pár év után többet lehetne mondani róla, most bizalmat adunk 90 ponttal.

Gere Kopar 2009
A premier előtti Kopar, hiszen még csak most zárult le az előjegyzés, jövőre kerül piacra ez az évjárat. Sok gyümölcsöt mutat és kis kuszaságot. Érezhetően van tartalom bőven, az alapanyagra nem lehet panasz, egyre rafináltabb a hordóhasználat is, vaníliakrém málna, szeder jön a kortyból. Érlelési potenciálja nagy, tényleg nagy ígéret, de egyelőre még tényleg az. Hogy teljesebb legyen, hogy az elegancia kerekedjen felül, még évek kellenek, ha elő is jegyezték, hagyják még a pincében érni. Biztosan 90+ lesz, pedig nem kenyerem az ígérgetés.


A vacsora

A tíz bor kétségkívül impresszív sorozata után (bár néha a vendégek egy része harsányabb volt a kelleténél) a Mandula étteremben pihentünk meg, ahol az új étlapról szemezgetett Pauli Zoltán, a szálloda és étterem motorja.

A kezdés Borjúkocsonya verjus-ben marinált lilahagyma salátával, konfitált fokhagyma pürével, Frici rozét kortyolunk hozzá, remek kezdés, a kocsonya ízletes, a fokhagybából lehetne picivel több, édeskrémes, pont elegendően fűszeres. A folytatás Diós libamáj bon-bon gyömbéres újbor kocsonyával, "rántott" kacsamáj vajas kalács morzsával és birsalmával, a hideg és meleg máj találkozása, játékos étel, a rántott verzió nekem jobban bejön. A bor az Athus Cuvée 2009. A leves Vargánya cappuccino házi füstölésű dámszarvas borjú sonkával, ormánsági szarvasgombával, pöffeteg kockákkal. Jóízű, jó arányokkal, a több összetevő ellenére sincs túldíszítve, eltalálták.

Az első főtelünk alapja a hal. Szőlőmag olajban konfitált tőkehal filé, stifolderes oliva pogácsával, tengeri fű salátával és paradicsom concasséval. A 2008-as Pinot Noirral kínált étel egy nagyon szép, jó minőségű halra épül, nincs túlkezelve, nincs túlfűszerezve, friss, ruganyos, a körete szokatlan, de működik. A desszert előtt mangalica érkezik háromszor (vagyis lapocka, oldalas és szűz), sváb rakott burgonyával, házi "savanyúság kockával". A savanyúság újszerű formája vizuálisan is attraktív, nekem ízre is pont kellően savanyú, pont kellően zselés és kellően izgalmas. A húsok közül talán az oldalas és a lapocka az izgalmasabb, a szűz elhalványul mellettük. Egy viszonylag új Gere-bor, a 2010-es Merlot a párja. Az évjárat ellenére korrekt tétel. A desszert egy komplex, ötfogásos élmény. Mandula vörösboros csokoládé fantázia, feketeribizli zselével, vérnarancs mouse-szal, ibolya szirmokkal. A fotók többet mesélnek, ízhatásában ott volt, ahova a pozicionálták, vagyis pariban a Cabernet Franc Selection 2008-al.


Az összegzés

Nem volt rövid esténk, az első felében a borok kerültek hangsúlyos helyzetbe, talán kicsit több figyelemmel még többet mutathattak volna, az este második felében a gasztronómia nyújtotta elsősorban az élményeket, kíváncsivá tett, milyen is a teljes étlap, milyen is az őszi degusztációs menü, hiszen ezek az ételek még alakulnak, ahogy Pauli Zoltán jövendölte.

A Gere-projekt, ahogy összefoglalóan nevezném: vagyis a borászat, a vendéglátás, a szálloda, az étterem, a szőlőmagolaj és még sorolhatnánk, a két évtizedes fejlődés olyan szerves folyamatként mutatkozik, amely talán az egyik legeurópaibb gondolkodást jelenti a jelen Villányában. Magam sem feltétlenül rajongok minden borért, de azt el kell ismerni, hogy az irányváltásokkal, a reagálásokkal a világfolyamatokra itt találkozhatunk általában az elsők között, hogy amit itt létrehoztak, az példamutató. Borvidéken-határon innen és túl. Divatos nem kedvelni a villányiakat, a nagyokat végképp nem illik egyes körökben, de nekem nem csak a telt ház jelzi, hogy azért érdemes még vigyázó tekintetünket ide (is) fordítani.