fröccs-kalauz

Ne ijedjen meg senki, ha a Zsolnay Negyedben járva az a gondolata támad, hogy az egész Tudás- és Kodály központos beruházást hagyni kellett volna másra, és inkább még több parkot (pl. Balokány) kellett volna rendbe rakni, programokat szervezni, és csak a Zsolnay Negyedbe pumpolni az építésre szánt betont és gránitot. Nekünk ilyenek járnak a fejünkben, miközben az új bábszínház, és az épületbe költözött Bóbita Kakaóbár felé tartunk, kár, hogy bezárt ajtókon dörömbölhetünk csak: nyögve-nyelős lesz így a negyed megtöltése élettel. Azért feltaláljuk magunkat, a szemközti oldalon vigasztalódunk. És milyen jól tesszük.

Őszinték leszünk: ha nem robban le az autó pont a falu közepén, soha nem töltöttünk volna el az átutazáshoz szükséges néhány percnél többet Felsőszentivánon (kenszei szerint Felsőzsolcán). Mit is keresnénk egy kicsi, észak-bácskai községben? Viszont ha már itt vagyunk, fröccstesztelünk a főút mentén. És megtudjuk, hogy Bajától keletre nincsen bor. Ha meg van, inkább ne lenne.

Végre felcsillan valami remény, hogy Pécs magabiztosabban kezdi kihasználni, alakítani, újraírni, kitalálni a saját legendáit, megtéve az első lépéseket afelé, hogy vonzó turistacélpont legyen. Legalábbis ez a gondolatmenet fut végig a fejünkben, ahogy állunk a nemrég nyílt Eozin Kávézó előtt. Miért is kellett ennyi idő ahhoz, hogy valaki végre ne idegen nyelven, de legalábbis Pécshez egyáltalán nem kötődő névre keresztelje vállalkozását?

Végül Pécsre is megérkeztek a romkocsmák, mondja kollégánk a Ti-ti-tában, és igazat kell adnunk neki, mert az ingerküszöböt elérő vállalkozások az utóbbi időben szaporodtak csak meg. Persze ki mondhatja meg, hogy mi romkocsma, és mi nem, mikor a fogalom és jelentése mindenhol és mindenkor változik. Ezt nem is határoznánk meg, hanem sokkal inkább két szélső értéket, amikor nekünk már nem romkocsma a romkocsma. Az egyik véglet a putri, a másik pedig az elitizált, a sznob. Előbbi az igénytelenségét takargatja a kategóriával, utóbbi így akar eladni nagyobb szorzóval a tehetősebbnek. Viszont az egykori Stuncorgóval viszont a legjobb történt, ami csak történhetett.

Az se holnap lesz, hogy a Barbakán-torony, Ferencesek utcája, Széchenyi tér, Király utca, Felsővámház utca és Zsolnay-negyed útvonal egy szép, hangulatos és nyugalomban bejárható sétálóutcává változik. De még amikor fel is avathatjuk ezt az akár babakocsival, akár este is biztonságban megtehető távot, lesz-e ember, aki korzózik, és sétálgat rajta (csak úgy)? Részleteiben bejárható persze most is, s a mi személyes kedvenc szakaszunk, a Ferencesek utcája is megtette már az első tétova lépéseket egy méltóbb megítélés felé. Háromhavonta profilt és tulajdonost cserélő étterem, turkáló, giccses kirakat bőven van még, de azért mutatkoznak már jelek az odaillő boltok megtelepedésére. A Walzer Kávéház a viszonylag kitartóbb vendéglátóhelyek között van, és mondjuk az egykori Görög Étteremnél több köze van a pécsi utcaképhez.