grúz

Zoranka kollégánál nemrég előbb egy sokgyerekes grillezésbe csöppentem bele, majd a terep tisztulását, azaz a gyermekek fürdetés-altatás ceremóniához történő távozását követően hozott és a borhűtőből elővarázsolt tételek kerültek a kerti asztalra. Bár a kemény férfimunkát előzetesen hárman vállaltuk, némi fennforgás és betegség miatt ketten maradtunk, hogy egy grúz, két szerb és egy francia bort kóstoljunk meg a kánikula közepén.

Nemrég a fagyos Észtországban jártam, kitűnő alkalom volt ez itthon nem kapható borok beszerzésére. Mivel az észtek nem borkultúrájukról ismertek Európában, ezért a nekik legközelebbi boros nemzetre, a grúzokra esett a választásom. Ők annál nagyobb borosok, és erre büszkék is nagyon, szinte minden címkén hirdetik a 8000 ezer évre visszanyúló borkészítési hagyományaikat. Előzetes ismereteim a grúz borokról a nullával voltak egyenlőek, így az ár alapján választottam, meg persze a minden palackon feltűnő angol nyelvű leírások alapján. Fontos volt, hogy fehéret is vásároljak - még akkor is, ha a grúzok elsősorban vörösboraikról híresek.