hal

Saját halunkban a szálkát

Felsál-sorozat 4.

Halas nemzet vagyunk, s ha az Olvasó egy tisztességes borivás második felében erősen a távolba réved, talán azt is vizionálhatja, ahogy Őseink a szélrózsa valamely irányából csikóhalakon benyargalnak édes hazánkba. Persze nem kívánok történelemhamisításba kezdeni, hiszen amúgy is temérdek az aktus körüli bizonytalanság, nem is beszélve anyanyelvünk szétszaladó eredetelméleteinek bojtos gyökérzetéről. Így még mielőtt bárki élne a gyanúperrel, egyéb bizonyítékokat cincálok a papírra, hátha igazam lesz.

Halas-garnélás capellini

Azt hiszem, az év vége felé közeledve egyre többen és egyre gyakrabban gondoltunk arra, hogy az ünnepek alatt valamilyen halas ételt illesszünk a menü fogásai közé. A halászlé sok helyen kötelező elem – nálunk sem maradhatott el –, de valljuk be, nem csak abból áll a világ. Szerencsére ma már sokféle friss tengeri halhoz is hozzá lehet jutni, és ilyenkor könnyebben áldoz az ember egy kicsit többet a nem hétköznapi alapanyagokra. Néhány szelet filé és egy-két maréknyi garnéla pedig talán nem rengeti meg a konyhai költségvetést. A következő halas-garnélás tészta könnyen, hamar elkészíthető és mutatós fogás volt, és nem csak az ünnepi asztalon mutat jól.

Sóskatenger

Egyszerű hétköznapi vacsorák

Egy fárasztó nap után még a főzés szerelmesei sem szívesen töltenek hosszabb időt a konyhában. Azonban egy egyszerű, 30 perc alatt elkészíthető vacsora még kikapcsolódásul is szolgálhat. A következő két étel, a ma már kevésbé szigorú nagyböjt hetének étrendjébe is beilleszthető.

Istenigazából halászlé

Andor eszik: Kovács Csárda, Csúza

Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a Kovács Csárdába el kell menni. Ha nem is a világ legjobb halpaprikását főzik itt (az állítólag Batinán túl, a határ vajdasági oldalán készül), tudják a dolgukat.