Horvátország

A malvaziják mellett a legnagyobb hangsúlyt a helyi érdekességek, ismeretlen, autochton fajtákra fektettük zágrábi kirándulásunk alkalmával. Örömteli volt, hogy szinte minden egyes kiállítónál találtunk legalább egy, csak az adott (bortermelő) tájra jellemző fajtát, sok helyen persze többet is. Többségük számunkra is az újdonság erejével hatott, esetleg kóstoltunk már belőle egy-két alkalommal, de komoly ismereteink biztosan nem voltak velük kapcsolatban. Jöjjenek a borok, ismételten fesztiválos szűkszavúsággal, ábécé sorrendben.

Ahhoz, hogy érthető legyen mi képezi a kohéziós erőt az alábbi írásban, illetve hogy ne bonyolódjak felesleges ismétlésekbe, el kell olvasni Győrffy Zoltán korábbi írását a zinfandel eredetéről. Jómagam megszállotja vagyok a szőlőfajták eredettörténeteinek, ezen szenvedélyemet táplálja a regionalizmusba és a nemzeti sokszínűségbe vetett hitem egyaránt. Minden, ami valós értéket képvisel - lásd esetünkben egy szőlőfajta minősége és jó híre - annak előbb-utóbb több gazdája is akad. 

Nemrég Baranya horvát feléről, a csúzai Kollár Családi Pincészetből érkezett borokat sorsoltunk ki lelkes olvasóink között, de a határátlépéseinkről született tudósítások sorában írtunk már korábban is Kollár Lajos borairól, talán két és fél éve hívtuk fel a figyelmet először a Szurdok-fesztiválra és a szomszéd Baranya borászaira. Úgy van az rendjén, ha már olvasóinkkal kóstoltatunk, kóstoljuk mi magunk is. Három Kollár-bort vettük górcső alá s kenszei kollégával meg is írtuk négykezesben.

Borbédekkerünk első fele a magyar turisták egyik legnépszerűbb tengerpartjáról, az Adriáról szól. Pontosabban az Adria partján található, kihagyhatatlan boros célpontokról. Mert azért azt valljuk be, hogy egy vagy több hétig csak a napsütés kevés, a távoli partokon éppúgy, mint a hazai vizek mentén nem mindig tudjuk eltalálni, hol ehetünk jókat, hol ihatunk jókat. Adunk pár tippet.