kadarka

Nyitás előtt érkeztünk, záráskor távoztunk, de így sem sikerült minden bort végigkóstolnunk a pécsi borbörzén. Az Aranykacsa tradicionális tavaszi borfelvonultatásán tucatnyi pincészet hozta el az új évjáratot és néhány izgalmas, idősebb tételt is. A borvidéket gyakran járjuk, pincészet sem volt ismeretlen, de a borok tekintetében akadtak meglepetések. Volt, akit újrafelfedeztünk, volt, aki váratlan-szokatlan borokkal lepett meg, mások meg hozták a formát és ez sem kevésbé jelentős.

Hagyományainkhoz híven idén sem hagytunk ki a belgrádi borvásárt, borexpót, vagy akárhogy is neveznénk, hivatalosan a BeoWineFairt. Összefogtunk hoteles kolleginákkal, őket a turizmus vásár érdekelte, bennünket meg ugye az kevésbé. Bár a régió legtömegesebb, talán legtöbb kiállítót is vonzó expója ez, horeca, bor és turizmus egy helyen, özönlik a nép, vannak még attrakciók, hol egyiptomi táncosok, hol maskarás tűznyelők, mindig van hova kapni a fejed. A magyar standon is jártunk, idén már a főcsarnokban, jó helyen állt, lehetett volna talán mozgalmasabb, mosolygósabb és vidámabb barakk is, de hát mi így éljük meg a válságot (is). Szomszédaink viszont látszólag ügyet sem vetnek a recesszióra és már délre túl voltunk féltucat kávén, hátbaveregetésen, hárompuszis ismerkedésen. És akkor találkoztunk Maurer Oszkárral.

A nagy hóeséses nyavalygást megelégelve a szokásommá vált reggeli egyórás hólapátolást követően úgy döntöttem, hogy benézek a város szívébe. Elindultam hát helyi járatú buszt keresni, ami a centrum felé vinne, fel is szálltam egyre, de az a cél előtt pár megállóval lerobbant. Sebaj, pár (száz) méter havas gyaloglást követően legalább felszállhattam a sikeres belvárosi járatra, a negyvennégyesre. Még nem buszoztam se a Szent István téren, se a Mária utcában, élmény volt, de csak a Flórián térig tartott. Onnan gyalogoltam szorgalmasan, oda s vissza, ebédelni, tárgyalni, sajtótájékoztatóra.

A december talán az az időszak az évben, amikor a legtöbb desszertbor vásárlójára talál. Hogy ne feltétlen reflexszel csak Tokajra gondoljunk, amikor természetes édesborokat szeretnénk leemelni a polcról, megkóstoltunk néhány desszertbort a Pannon Borrégióból. Print számunkban karácsonyra ajánlottuk, online simán desszertekhez és minden alkalomra ajánlunk hat bort olvasóink figyelmébe.

Olyan tételeket sikerült nemrég megkóstolni, amelyekből nem sok (pár száz talán) palack készült, de értékeiket semmiképpen sem hagyhatjuk szó nélkül. Bár jól tudjuk, az, hogy valamiből kevés készül, még nem garancia arra, hogy jó is lesz. Ezek a borok azonbantényleg különlegesek, egyediek és nem a megszokott trendeket követik.

A múlt heti tophuszonötözést követően ez a hétvége sem mondható nyugalmasnak. Szekszárdon a kadarka útvonalát járhatjuk be Iván-völgyben, míg Versenden a juhfark mellett a juhokat is megünneplik. Bográcsban. Ha sikerül, mindkettőre eljutnunk, beszámoló is várható, de inkább javasoljuk: mindenki próbálja ki személyesen, a helyszínen, milyen is egy hegyi menetet követő kadarka vagy egy pincehideg juhfark-fröccs!