pinot noir

A franciák úgy tartják, egy borász életében csak egyszer tud igazán jó pinot készíteni. Nem véletlenül. A pinot noir az egyik leginkább megfoghatatlan szőlőfajta. A belőle készülő bor nehezen meghatározható: a környezetére rendkívül érzékeny fajta látványosan reagál a változásokra. Az eszményi megjelenése talán csak Burgundiában, a Cote d'Or területén fordul elő, a világ leghíresebb pinot noir-jai innen származnak, de több amerikai borászatot is a legjelentősebb pinot termelőként tartanak számon. Mindenesetre a pinot noir neveléséhez kellő elszántság és szeretet kell. A szőlőfajta sok odafigyelést igényel, gyenge ellenálló képessége mellett a nehezebben, és viszonylag szűk időtartományban meghatározható szüreti időszak okozhat fejtörést a borásznak. Ráadásul a borász akkor sem dőlhet hátra, ha sikerül jó bort készíteni: a pinot noir eladása is kihívás.

Nálunk az október a pinot hava volt, ez nem lehet kérdés. Egyrészt a Pécsi Borozó őszi számában ez volt a tematikus teszt, aztán meg volt itt nagy vertikális kóstoló Vylyan pinot-kból, előbbi megvolt, utóbbi viszont nekem sajnos kimaradt. De nemrég nekem is a horgomra akadt egy komoly versenyző, mindjárt meg is ismerkedünk vele. Jön azonban a téli szám, persze megint lesz tematikus kóstoló (megjelenés december elején), méghozzá cabernet sauvignonból. Nem kevésbé lesz izgalmas, mint a burgundi társ megmérettetése, ez biztos, de a lelkesedésem azért halványabb, sohasem tagadtam, nem éppen a szívem csücske ez a fajta. Persze, ha szép példánnyal találkozom, én is szívesen lelem örömömet benne (de ezek az alkalmak sajnos elég ritkák). Az a bizonyos horog fogott ebből a fajtából is egy közelebbi ismerkedésre mindenképpen érdemes alanyt.

Ritka alkalomra kaptam meghívót nemrég. Ilyen borkóstoló valóban nem minden nap, héten, évben adatik meg, hiszen wété kolléga féltve őrzött pinot noir kincsestárából áldozta fel a kisharsány Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet (ezt most írtam le hivatalos formájában így utolszor ebben a cikkben, legyen csak Vylyan) által készített borokat. Ami nem volt meg, nos cserével és ármánnyal, de a javát valahogy beszerezte. Aki tudott, eleget tett a meghívásnak, ritkán látott kugler kolléga a távoli belgaságból is hazatért erre az estére. Kilenc bor a sorban, kilenc villányi pinor noir.

Nemrégiben már beszámoltunk róla, hogy kenszei kolléga eltöltött pár hetet Dél-Tirolban, mert ugye nem csak írunk a borról, de az is érdekel bennünket, ahogy készül, szóval amint hazajött, rögvest csapra is vertünk két bort. Most meg újabb hármat, ezúttal többen kóstoltuk a termést. A pontok magasabbak, hogy miért is? Ítéljék meg egy kattintás után.

A Tenkes Csárdában kóstoltuk először. A szomszéd bora, ajánlották. Itt szemben készíti Szél Géza, ahol egy ideje gyönyörű szőlőültetvényt látunk a kukoricás helyén. A pohárban meg egy remek kékoportót, tartalmasat, ízgazdagot, emlékezeteset. Másodszor az éves portugieser vaktesztre hozták be, egyszerre ketten is. Tetszett akkor is. A Janus Borházban jártunk, a Tenkeshegyen.