séfportré

Nem kalandos úton lett Forál Balázsból szakács. Mint sokan az ő korában, nem tudta mit szeretne kezdeni az életével, és így nem rögtön szakácsiskolába ment. Aztán mivel nem találta a helyét, összeült a családi kupaktanács, és arra jutottak, hogy legyen szakács. Azon a bizonyos nyáron már a Pécsett legendás hírű Vadásztanyán dolgozott a konyhán, mint konyhai kisegítő. Ezután szeptemberben elkezdte a szakmunkás-képzőt. Aztán „külföld is volt, hajó is volt”. Sokat dolgozott, és ezeken a helyeken igyekezett mindent elsajátítani a szakmából, amit lehetett. Az aktualitása egy különleges vacsora annak, hogy leültünk beszélgetni a fiatal séffel. Az étterem, ahol Balázs dolgozik, számos borvacsorának ad otthont. A mostani apropó viszont egy rendhagyó páros főzés, ahol szakács főzött együtt egy szakácsból lett fotóssal. Kalmár Lajos volt az egyik ötletadó és egyben házigazda is a nevével fémjelzett egyedi borvacsorán.

„Nyitás után és zárás előtt egy perccel ugyanazt a minőséget, ugyanazzal a gondossággal kell biztosítani a vendégnek” – osztja meg velünk Ambrózi Aladár, a Fregatt Arizona Pub konyhafőnöke szigorúan betartott minőségpolitikáját. Bár a lesütött sztékeket régóta csak tonnában számolja az Egerben 1957-ben született séf, több év szakácskodás után specializálódik csak a marhahúsra. A konyha világa már kisgyerekként megbabonázza, s amikor egy jól sikerült, félig titkos tejbegrízes kísérlet után örömmel kiállt fel, „ez olyan, mint az óvodában”, elhatározza, hogy szakács lesz.

„Csak azt küldöm ki, amit én is megennék” – szögezi le Hoffmann Oszkár, a Mandula Étterem  konyhafőnöke, jelezve ezzel, hogy keze alól csak a legjobb kerülhet a vendég asztalára. Pedig a Komlón 1967-ben született séf minden pátosz nélkül indul a pályán: „soha nem sündörögtem anyám körül a konyhában, és asztalosnak, vagy bőrdíszművesnek akartam tanulni” – szögezi le kérdés nélkül. Azért mégis sikerrel végzi a pécsi szakképzőt, és a fővárosba indul szerencsét próbálni. Tudása és elkötelezettsége előbb a Béke Szálloda, majd a Hilton konyháján alakul és csiszolódik, innen kerül a '93-ban megnyíló Cyrano Étterembe. Miközben a munkáját végzi becsülettel, a Costes elismert és ünnepelt séfje lesz, négy év után 2006-ban cseréli csak le a Ráday utcát egy budai kisvendéglő konyhájára. Szinte véletlen kerül vissza a déli országrészre, és lesz a negyedik tagja a Csonka Gergő, Kiss Gergely és Pauli Zoltán alkotta csapatnak, mikor válaszol egy, a megyei napilapban feladott álláshirdetésre.

„A kritikát mindig építő jellegűnek fogom fel. Ezért nem sértődöm meg rajta, még akkor sem, ha nem értek vele egyet” – vallja Molnár Gábor, a pécsi Enoteca Corso és Bistro Zona séfje. Persze a szakmai alázat még nem lenne biztosíték a sikerre. Ezért mindig „110 százalékosan dolgozni, ha ezt nem tudjuk csinálni, akkor hagyjuk inkább a francba” jelenti ki a fiatal konyhafőnök, aki a maximalizmust falra ragasztott Gordon Ramsay idézetekkel erősíti. Bár az 1981-ben született Molnár Gábornak balatoni gyerekként már korán bele kellett futnia a magyar tenger néhány félresikerült vendéglátóhelyébe, mégis lelkesen tanul a szakács és felszolgáló végzettségért Keszthelyen, hogy  2006-ban akadály nélkül vehesse át a szakács szakoktató diplomát a budapesti Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán. A megvilágosodás mégsem a tanteremben éri, először egy franciaországi nyári gyakorlat során tágul ki számára a világ. Véglegesen a Takács Lajos vezette Jankó konyhájában kötelezi el magát a szakma magas szintű művelése mellett, „ott gondolkodni kellett a konyhán, tudni, hogy mit miért, és miért úgy, és mindez miért jó”- avat be minket a pálfordulás körülményeibe.