szerdai borklub

Bő két hónappal ezelőtt gumpoldskircheni cirfandlikat kóstoltunk a borklubban, próbáltuk feltérképezni a sógorok zierfandlerét, ők mire képesek a fajtával. Nem sokkal később Radó Istvánnak köszönhetően közeli ismertséget köthettünk a Radó Pince évjáratos cirfandlijaival, egészen a 2001-es évig visszaröpülve az időben. Valószínűleg egyedülálló a borvidéken egy ilyen borsor prezentálása, ezúton is köszönjük még egyszer a lehetőséget. Összességében a tervezett tizennégy palack helyett tizenkettőt tudtunk megkóstolni, kettő palack esetében (2004-es félszáraz és 2001-es édes) sajnos a dugó nem állta ki az idők próbáját, a többi cirfandli viszont nagyon szépen teljesített.

A nagy halászlé-bor teszt után Szalai Benjámin (Pécsi Püspöki Pince) közbenjárásának köszönhetően lehetőségünk nyílt a zánkai illetőségű Lídia Borház hat borát megkóstolni. Előzetes ismereteink pontosan a nullával voltak egyelőek, ezért nem is igazán tudtuk, hogy mire is számíthatunk a zánkai pincétől. A benyomások összességében egyértelműen pozitívak voltak, csalódást egyik bornál sem kellett elkönyvelnünk, zárásképpen meg egy igazán különleges tétel ízével a szánkban térhettünk nyugovóra.

A Pécsi Borvidék és a cirfandli elválaszthatatlanok egymástól, az országban másutt nem is találunk cirfandli szőlőt (sajnos már Pécs környékén sem túl sokat…). A világban is nagyon ritka ez a szőlőfajta, egy kisebb szlovéniai területet leszámítva csak Ausztriában találkozhatunk vele. Bécstől mintegy 20 km-re fekszik Gumpoldskirchen, a település határában találhatóak a legnagyobb cirfandli (zierfandler) ültetvények. A kétezres évek elejéig volt is együttműködés a két település, a két borvidék között, évről-évre megrendezésre került egy nemzetközi cirfandli verseny is. Sajnos ez a kezdeményezés elhalt, mindenképpen érdemes lenne életre kelteni a kapcsolatot, és a cirfandlik megmérettetését is. 

Magyarországra visszatelepedett, majd idén januárban Kaliforniába visszatért Borturistáink jóvoltából amerikai borok kerültek sorra kedden, a Szerdai Borklubban. Brutál testek és vaskos ízek, 20-tól 100 dolláros palackáron. Beszámoló Mclosh jegyzetéből.

SzabóZé kolléga invitált bennünket is januári olasz turnéjára, de nem tudtuk beiktatni, ő viszont gondolt ránk és hozott kóstolót. Collio Goriziano (Goriška Brda) és Colli Orientali borvidékek voltak a turné célállomásai, innen is érkeztek a borok. Legalábbis javarészt. Friuli-Venezia Giulia tartomány boraival behatóbban korábban nem foglalkoztunk, íme most egy jó tucat.

Nem volt előzmények nélküli a Szerdai Borklub nemrégiben lebonyolított kékfrankos-tesztje. Jelent meg ilyesmiről korábban a Művelt Alkoholistán, tavaly nálunk is, ideje volt a folytatásnak. Most 2007-es kékfrankosokat versenyeztettünk meg, a határon túl s innen. Az innen legfőképpen Szekszárd és Villány. Okoztak meglepetést a borok, hát még az utánuk fakultatíve megkóstolt 2006-os kékfrankosok. Aki olvasta az előzményeket, azért, aki meg, hát most végképp kattintson!

Három hónapja lassan, hogy a Szerdai Borklubban két tucat plusz még egy cabernet franc került ki a kóstolóasztalra. A Pécsi Püspöki Pincében jöttünk össze, voltunk szép számban, törzstagok és a villányi választott vezérfajta alkalmi kedvelői is. Javarészt Villány, javarészt 2006, de voltak máshonnan és más évjáratokból is. Kóstoltunk magyarok és nem mellesleg ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai, ausztrál és indiai borászok is. Született persze végeredmény, tizenhét ugrotta meg a lécet, vagyis került 80 pont fölé - az átlagot osztom meg most a publikummal.

Próbálkoztunk már többször a hitetleneknek bebizonyítani, hogy a dalmát vörösborok tudnak szépek, izgalmasak, jók lenni. Nem mindig sikerült, pedig volt már kóstoló többször is. Plavac malikat is hoztunk kétszer, az elsőről nem készült beszámoló, a másodikat meg itt visszaolvashatják. A régi kedvencünket kóstoltuk többen, reményt adott, hogy érdemes tovább keresgélni. Dusán barátunk hozott egy karton plavac malit, egyenesen a Pelješac-félszigetről, ahol a két legismertebb terroir, a Dingač és a Postup található. Valójában csak öt bort, a hatodik kakukktojás volt, egy Hvar szigetről származó bor. Erről most nem, viszont a másik ötről meg olvashatnak kattintás után.