Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.

Felmondás, adósság, átalakítás, felszámolás, pályázatás, elhúzódó szerződéskötések, utólagos közbeszerzés, késői kifizetések, titkok, hallgatás. Többek közt ez jellemezte a magyar bormarketing körül kialakult hangulatot. Aztán most egyszerre három sajtóközlemény is érkezett. A magyar bormarketing néhány éve elindult valamerre. Nem biztos, hogy tökéletes volt az irány, de végre történt valami. Mostanra sikerült elérnie a politikának, hogy a szakma megosztottabb, mint talán valaha. Talán nem is a pénz az elsődleges, az a láthatatlan csatornákon úgyis elfolyik javarészt, inkább a hatalom, hogy ki legyen a borkakas a törkölydombon. Mindeközben a politika a markába röhög. Miért nem lehet megtenni, hogy a magyar bormarketing képviselni tudjon kicsit és nagyot, vöröset és fehéret, de még rozét is, édeset és szárazat, északit és délit, hegyvidéki és alföldit, mindenkit, aki befizet a kasszába? A pénz nem lehet csak a nagyoké, a millió palackokat termelőké, nem lehet csak a csúcsborászoké, de nem tűnhet el a homokban, nem folyhat el a dűlőkben. Már a felvetés is túl idealisztikus, más mozgatja a gondolkodást, a cselekvést. Hozzátenni nem tudunk. A három közlemény itt olvasható.

Van már programjuk szombat estére? A pécsi Enoteca Corso étterem kötetlen farsangi vacsorával nyitja a szezont, a remek ételek mellé pedig ezúttal zenét és táncot is kínál. Programajánló.