A mecseknádasdi borbarátokkal hosszabb ideje tervezgetünk már egy szomszédos, horvát-baranyai bortúrát. A Baranja Fest (korábbi években Surduk Fesztivál) jó apropót nyújtott, hogy végiglátogassunk néhány pincét. A néhányból persze legalább hét lett, kicsi és nagy, folyóbor és palackozott tételek egyaránt kerültek a poharainkba. A legemlékezetesebbekről röviden beszámolunk.

Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.

A napokban már remélhetőleg mindenhova, a legtávolabbi terjesztési pontokra is eljutott a Pécsi Borozó nyári száma. Ez immáron a tizennyolcadik Pécsi Borozó, négy és fél évfolyam áll mögöttünk, az előkészítéssel együtt öt éve is megvan, hogy az ötletből, a közös kóstolásokból és beszélgetésekből kézzelfogható magazin lett. Most egy kicsit változtatni kényszerülünk - bízunk benne, hogy olvasóink is megértik és elfogadják döntésünket.