Kérem Várjon!
Cikkek
„Az ár nem előzheti meg a nevet”
Borászportré - Keller György
Mester Zoltán
2012 July 17.

Keller György boraiért el kell utazni Villányba. A családi pincészet ugyanis jóformán „láthatatlan”: bevásárlóközpontokban egyáltalán nem, néhány vinotékában, étteremben, ritkábban fesztiválokon lehet találkozni inkább a boraikkal. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, nem kicsi kézműves pincéről van szó. Az évente hét és fél hektárról szüretelő pincészet évi 50–60 ezer bort palackoz és értékesít: túlnyomórészt helyben, meglepően jó ár-érték arányban.

Az ár nem előzheti meg a nevet – magyarázza Keller György, a pincészetével együtt két év múlva jubiláló tulajdonos. A 48 éves borász és családja 1995-ben döntött úgy, hogy a jövedelem-kiegészítésen helyett a borból fognak megélni. Apránként, lépésről-lépésre vásárolták és telepítették újra a szőlőt, alakítottak és javítottak a technológián. A fordulópontot jelentő 2005-ös évben kisebb részben pályázati forrásból Villány határában építették fel az új feldolgozót és látványpincét. Mára egy stabilan és jól működő vállalkozást visznek, a sikerek pedig nem kis részben köszönhetőek Keller György sajátos élet- és üzletfelfogásának.

A bor bizalmi termék, és mi nagyon odafigyelünk arra, hogy a törzsvendégeinkkel, vásárlóinkkal személyes kapcsolatot építsünk ki – avat be minket titkaiba a borász. Az embereknek jól esik gondolni, hogy van ez a barátom, aki milyen jó borokat készít. Persze elmegy máshoz is, de biztos, hogy minden harmadik alkalommal én is megvendégelhetem egy pohár borra.

Azért ha vendég érkezik a Keller Pincébe, és nem csak egy helyen szeretne kóstolni, számíthat rá, hogy a gazda nem csak ajánlani fog más borászatot, de igény szerint maga is a vendéggel tart. Így szélesebb, tágabb képet kapnak a látogatók Villányról, ráadásul őt sem fenyegeti a pincevakság kialakulásának veszélye.

Kelleréknél a borászattal mindig is szorosan összefüggött a vendéglátás is. A kóstolókon a hagyományos, házi ízeket kínálják, a pörköltet rendszerint a családfő készíti el a vendégeinek. Hisz abban, hogy erre mindig kell időt szakítani, mert ez a kis figyelmesség nemcsak jól esik, de nagyon tudják értékelni is az emberek.

Tavaly októberben rizikósabb vállalkozásba fogtak lányával, a Diófás téren nyitottak éttermet. Saját bevallásuk szerint olyan ételekkel, „amit az anyukák főznek otthon”, egyszerű fogásokat a villányiaknak, a Villányban dolgozóknak. „Hol jobban megy, hol kevésbé”, árulja el a borász, de így legalább több helyen tudnak vendégeket fogadni, és képviselni tudnak egy eddig hiányzó mûfajt a városban.

A borászatban és az étteremben is a jó ár-érték arányra törekszünk – magyarázza Keller György. Mi kisebbek fel tudunk zárkózni a nagyok mögé, de nyilvánvalóan ugyanolyan áron egyszerűen nem értékesíthetjük a borainkat. Így viszont ki tudunk szolgálni egy olyan réteget is, aki nem tud, vagy nem szeretne ezer, kétezer forintnál többet áldozni egy palack borra, viszont jó minõséget akar fogyasztani.

Ez mindenesetre nem jelent minőségbeli kompromisszumokat. Műanyagban Keller bort nem lehet vásárolni, a legnagyobb kiszerelés a kétliteres üveg, koronazárral ellátva. De még erre is nehéz rávenni sok étteremtulajdonost. Miközben átrendeződik a piac és fogyasztás. De a vendéglátósok nehezen mozdulnak, nem reagálnak. Még az a jobb eset, amikor valaki hazai bort tart, de a többség még azt sem tudja, ki készített. Hogyan tudna mesélni akkor a borról? A bor mellé kell a történet.

A borász szerint a sok apró dologtól, onnan kezdve, hogy mindig legyen hideg szóda a fröccshöz, múlik végső soron nemcsak egy-egy pincészet, de a borvidék népszerûsége is.

Amikor valaki hozzám jön bérpalackozásra, úgy figyelek a borra, mintha a sajátom lenne – magyarázza Keller György. Nehogy valami félremenjen, aztán valaki azt mondja, hogy rosszat ivott Villányban. Az végső soron senkinek sem lenne jó.