Kérem Várjon!
Cikkek
Csak meg ne tudják
Krauthaker, Kutjevo
kenszei
2012 June 04.

Kutjevóban tevékenykedik a horvát borász társadalom két prominens, világhírnévnek örvendő alakja, Ivan Enjingi és Vlado Krauthaker is. Egykor együtt dolgoztak, amolyan mester és tanítványa kapcsolat (volt) az övék. Idővel persze a tanítvány – Krauthaker - saját borok készítésébe vágta a fejszéjét, kicsiben (másfél hektáron) kezdve, mostanra pedig már a horvát top borászok közé emelkedve, kétszer begyűjtve a horvát „Év Borásza” címet. A „szakítás” óta a két borász nem áll szóba egymással, erőteljesen kerülik egymás társaságát. Vlado Krauthakernál jártunk 2008. januárjában, kenszei most ellenőrizte a korábban írtak igazságtartalmát.

Legutóbbi horvát utazásunk apropója Ivan Enjingi születésnapja volt, ezért már a megérkezésünk előtt a lelkünkre kötötték, hogy véletlenül se említsük meg vendéglátónknál a kora délutáni látogatást a Krauthaker pincénél. Pedig lett volna miről mesélni, egészen kivételes sort kóstolhattunk. Az idő szorított, inkognitóban voltunk, ezért csak rövid jegyzetekre volt időm, de egyértelműen megfogalmazódott bennem, hogy ennyire magas színvonalú borsort ritkán kóstolhat az ember, fajtától és technológiától függetlenül.

Kezdésnek mindjárt az egyik legnagyobb durranás, a 2011-es Olaszrizling érkezett. Nehéz róla mit írni, közelít a hibátlanhoz, az olasz minden egyes fajtajegyével. Komoly lendület és test, nagyon gördülékeny, hibátlan savak, leheletnyi ásványosság, kellemes kesernye. És mindez vibráló szerkezetben. Nagy bor és kivételesen jól iható. Ritka kombináció. Egyetlen hibája azért akadt, mivel még nem került a piacra, nem tudtunk belőle vásárolni. Második borunk szintén egy 2011-es Olaszrizling volt, dűlőszelektált tétel, Mitrovac névre hallgat. Félszáraz, kb. 6 grammnyi maradék cukorral, 45 éves tőkékről. A cukor egyáltalán nem hat soknak, sőt egészen csúszós itallá teszi ezt a bort. Teste érezhetően nagyobb, mint az előző olasznak, de még mindig messze a túlzásoktól. A cukrot nagyon komoly savak kísérik, meg nagyon sok mandulás jegy, nagyon koncentrált, de lendületes is egyszerre. A 2009-es Olaszrizling Barrique messze a legtestesebb, sok krémes jeggyel, kissé nehézkes korttyal. Itt több idő kell a bornak a levegőn, hogy igazán kinyíljon, jön is szépen belőle a fajta, sok, de szépen használt fával kísérve. Hosszasan szálazható, sokrétegű bor, komoly, sűrű matéria. Nekem picit sok a fás jegy, de még az ingerküszöb innenső oldalán bőven.

A Vidim Sauvignon Blanc 2010-ből érkezett, gyönyörű, érett illatokkal. Nem a harsogó sauvignon, mélyebbeket kell szippantanunk, de ott van a fűszeresség, kis csalán és egres is, nagyon szépen megjelenő ászokolással. Egészen telt, gömbölyű a szájban, de megint kivételesen lendületes, vibráló a korty. Szép gyümölcskosár ízben, lecsengésben csipetnyi fűszer, gyönyörű savak. Sok réteg megint, nagyon izgalmas bor. A 2008-as Sauvignon Blanc 40%-a barrique érlelést kapott, egészen izgalmas, ritkán tapasztalható, hogy a fás jegyek és a fajta illatkaraktere ennyire szépen kiegészítse egymást. Hosszan szippantom, nem tudok betelni az illatával. Ízében nagy adag egres, szép hordó, férfias savak és a lecsengésben kellemes kesernye, ez folyamatos újrakóstolásra sarkall, pedig van benne anyag bőven, a testes fehérek táborát erősíti. Kivételesen szép sauvignon.

A 2009-es Rosenberg Chardonnay illata elsőre fáradt és szikár hordós hatások jellemzik. Öt perc elteltével kezd magára találni, a fa szépen a háttérbe vonul, körülöleli a gyümölcsös illatokat. Kóstolva az első pillanattól kezdve vibrál, nagyon jól áll neki a fa, krémes-gyümölcsös a korty, és megint szép kesernyével búcsúzik el. Kitűnő alapanyag találkozása kitűnő hordóval, több időt kér egy villámkóstolásnál. 2011-es Zelenac (Rotgipfler) következik, izgalmas, ismeretlen illatokkal-ízekkel. Egyszerre fűszeres és édes gyümölcsös az illata, telt, mély. Tizennégy fölött jár az alkohol, de sem illatban, sem ízben nem lóg ki, a korty végét viszont szépen megédesíti. A magas alkohol ellenére savai is maradtak bőven, megvan a lendülete. Ízben édes gyümölcsök, telt, széles szerkezet. Elgondolkozós, ételt maga mellé kívánó bor.

2011-es Olaszrizlinggel folytatjuk, kései szüret, félédes kategória, kb. 30 gramm maradék cukorral literenként. Illatban és ízben is hűvös, töppedt illatok, mély, koncentrált. Szépen megőrzött savakkal, jó lendülettel. Frissek, élőek a korty gyümölcsei, szép mandulás jeggyel kísérve. Könnyedebb desszertek kiváló kísérője lehet. A 2011-es MaDaMe elnevezésű házasítás Manzoni, Tramini, muskotályos fajták, Sauvignon Blanc, Szürkebarát és Verduzzo friulano házasítása. Nagyon intenzíven parfümös illatokkal, sok rózsával és 40 g/l maradék cukorral. Itt elbillen egy kicsit a sav-cukor arány, kevésbé lendületes, viszont erőteljesek az édes ízjegyek. A maga kategóriájában szép munka, de nekem túlzóan illatos, ízében erőteljesen cukor hangsúlyos. 2009-es, kései szüretelésű Zelenac (Rotgipfler) kerül a sor végére. Intenzív illatában erőteljes fűszeresség és méz egyszerre, izgalmas. Szájban szép szerkezet, kiváló sav-cukor arány. Nagyon sűrű, de van egyfajta lendülete, ízében a mézes jegyek dominálnak, végén szép kesernyével búcsúzik. Izgalmas, egyedi édes bor. Házigazdánk felfrissülésképpen egy 2011-es Rosé-val kínál, természetesen nem utasítjuk vissza. Syrah, Cabernet Sauvignon, Malbec, Merlot és Pinot Noir házasítása, nagyon szép, gyümölcsös illatokkal. Érett, natúr gyümölcsök, ízében is, kis marcipánnal kísérve.

Nagyon szépek a savai, kitűnő frissítő ital. Hogy teljes legyen kép, kapunk egy ráadás tételt is, 2009-es Zelenac (Rotgipfler), „természetes bor” (Natural Wine) kiadásban. Ilyen bor készítése esetében tilos mindenfajta segédanyag használata, még a kén is a tiltólistán szerepel. Meg persze komoly megkötések a technológia terén, de egészen pontos információim nekem nincsenek, lehet tájékozódni itt vagy itt, esetleg itt.

 

Az utóbbi időben viszonylag sok ilyen borhoz volt szerencsém, de csak nagyon kevés nyerte el igazán a tetszésemet. Általában annyira eluralkodott rajtuk az oxidáltság illatban és ízben is, hogy nem nyújtottak komoly élvezetet. Ez a bor viszont nagyon magasra helyezte a mércét nálam ebben a kategóriában, sőt, az egész sor egyik legizgalmasabb tétele volt. A szín narancsos, rozsdás, természetesen nem tükrös, lévén tilos a derítés és a szűrés. Az illata nagyon intenzíven fűszeres, borban ritkán tapasztalható dózisban, egészen mély és nagyon tömény. Semmi oxidáltság, kóstolva sem, egészen lendületes, kitűnő savakkal. Van csersav is bőven, meg tartalmas, egészen sűrű, krémes korty a folyamatos finom seprőn tartásnak (is) köszönhetően. Sok gyümölcs is társul a fűszeres ízekhez, széles és hosszú, lendületes és telt. Nagyon izgalmas, hosszú órákat lehetne vele eltölteni. Gyönyörű bor, számomra az eddigi legszebb „természetes bor”, amelyhez szerencsém volt.