Kérem Várjon!
Cikkek
Házasított bajnokok
11 cuvée és 1 új Veritas-központ
zoranka
2010 May 22.

Válogatottat állított össze a Veritas Borkereskedés, hogy a tizenegy házasítás segítségével mutassák be a nagyközönségnek új telephelyüket. A Tinto Fino egykori épületében még sok az üres tér, még épp csak elkezdték a belakást, de csütörtökön mintegy 500 lelkes borrajongóval együtt kóstolni már-már-zsúfoltnak is bizonyult. A budapesti utazás fizikai fájdalommal jár nekem, múltkor a VinCÉ-re nem jutottam el a hirtelen beköszönő fogfájás miatt, most az utazás hajnalán a combízületeim gyulladtak be. De ezúttal nem adtam fel, végigbicegtem Budapestet, teljesítettem a penzumot. Megérte, mert valóban remek borokkal (is) találkozhattam.

Sok bor tetszett, és csak alig pár kevésbé, nem sok csereötletem volna. De úgy igazándiból két bor jött be. Azok viszont nagyon, többször is kértem/kaptam pár kortyot, kóstoltam őket odabenn, a fülledtebb levegőn és szabad ég alatt, ahol kibontakozhattak, vissza-visszatértem, fordított sorrendben is kipróbáltam őket. És bár más-más miatt, de mindkettőt kiemeltem.

Tiffán Ede 2007-es Grande Selection-ja igazi nagy bor. Méltósággal, tartással, kifinomultsággal, visszafogott eleganciával. Nekem bizony sokszor a villányi borászok doyenjéről is ez ugrik be, de most vissza a borhoz, merthogy meglepett rendesen. Nem keveset vártam tőle, Albert gazda kóstolta, írt róla, beharangozta rendesen. Ehhez képest sikerült felülmúlnia a várakozásaimat. Szikárság és gyümölcsösség már az illatában, kortyban telt, energikus, a fiatalsága benne van, de a gazdagsága feledteti.

A Vylyan Duennium 2006-os kiadása most van előjegyzésben, érdemes is lecsapni rá és elfektetni még egy időre. Bár már most is érződik rajta, hogy hagyták fejlődni, hagyták simulni, érni, kerekedni, de még közel sincs a csúcsán. Illatban, kortyban hihetetlen egységet mutat, a gyümölcsösséget sem hagyták elveszni, remek struktúra, hosszú korty.

Hosszasan kortyolgattunk, lötyböltünk, és miegyebet is tettünk, ami miatt ránk lehet húzni a borsznob-zubbonyt, de valójában csak azt szerettük volna kideríteni, melyik is a jobb bor. Volt borblogger, borszakíró, borbarát kolléga, akik végül is egy hajszálnyival tudott eredményt hirdetni, én nem. Mindkettőt erősen a „90+” kategóriába tettem és hogy mi is a felső határ, annak meghatározásához azért majd nyugodtabb, kevésbé tömegiszonyos körülmények között szeretnék visszatérni a borokhoz.