Kérem Várjon!
Cikkek
Kakas harsan Váralján
Portré: Szabó Laci Pincéje, Váralja
szaboberni
2014 June 11.

Többször kerekedtünk már fel, hogy a Tolnai borvidéken barangoljunk, és olyan kis gyöngyszemeket mutassunk be, amelyek érdemesek arra, hogy a borkedvelők útrakeljenek. Most ismét találtunk egy kis ékszerdobozt Váralján, Szabó Laci Pincészetét. Igazi vidéki élet a Mecsek lábánál, csupa zöld, csupa természet, közelebb érve némi parasztromantika, sok-sok színes bútor és használati tárgy, mindez rendkívül ízlésesen tálalva. Igazi kis mesepince, ami a kóstolótermet és az apartmant, na meg a teraszt és a kis fűszerkertet illeti. 

Folyamatosan hujjogattunk, hogy ezt nézd, meg azt, és hogy ide visszajövünk csapatostól. Már onnan helyből küldtem is a fotókat telefonon a németországi barátoknak, hogy ezt nyáron látniuk kell. A pincében még nem is voltunk, de már szerelmes voltam. Aztán hogy szakmai szempontból is vizsgálódjunk, az időnk nagy részét mégis inkább a pincerészben töltöttük, hordók és borok közt. Itt faggattuk Szabó Lacit az indulásról, eddigi eredményeikről, további terveikről, valamint Törteli Olivért, a pincészet borászát a borokról.

“Lényegében azon kívül, hogy a nagyapámnak volt pincéje és készített bort, semmi kapcsolatom nem volt a borászattal. Magával a szőlészettel a szüleim révén kerültem kapcsolatba, akiknek a rendszerváltáskor, a kárpótlások során elég sok területetet sikerült megvásárolniuk. Én magam sokáig külföldön tanultam, Németországban, valamint az Egyesült Államokban, ott végeztem el a főiskolát is. Aztán amikor hazakerültem, rámragadt ez a dolog. Kénytelen voltam átvenni, így közel 15 éve foglalkozom szőlészettel. 80 hektáron gazdálkodunk, így évről-évre visszatérő kérdés volt szinte mindenkitől, hogy miért nem készítünk bort. Mivel nem volt pincénk, és nem is terveztünk ilyen beruházást, így ez nyitott kérdés maradt. Aztán jött egy olyan lehetőség, hogy megvehettük ezt a pincét, és úgy gondoltunk, hogy mégiscsak beleváguk a borászatba, ha már ekkora területtel és ennyi fajta szőlővel rendelkezünk. Teljes mértékben családi vállalkozásként működünk, megosztjuk a feladatokat. Nagyon sokáig édesanyámmal ketten csináltuk a szőlészetet. Feleségem, Edit - aki lakberendező és egyben a pince kinézetéért és hangulatáért felelős - folglalkozik a vendéglátással és a rendezvények lebonyolításával. Apósom a pincemester, Olivér pedig a borász. Bár nekem is van borász végzettségem, de nincs is akkora tapasztalatom, Olivér viszont jó pár helyen megfordult már, így közösen rendkívül jól tudunk együtt dolgozni.” - vág bele Laci.

Két év alatt alakították ki, a nulláról indulva, úgyszólván a pincétől a padlásig az egész borászatot. Tavalyelőtt készült először bor a pince falai közt, szinte autodidakta módon, mintegy próbálkozás gyanánt.

Mint Olivér mondja: Alapborainkat is szeretnénk egyre minőségibb módon készíteni. Komoly igény van rájuk, így ezt a kategóriát még biztosan megtartjuk egy ideig. Folyóborként olaszrizlinget, egy pinot noir-merlot és zweigelt házasítású rosét, és egy cabernet sauvignon-cabernet franc-zweigelt-merlot házasítású vöröset értékesítünk. Tavaly aztán az egész borászat egy olyan pozitív löketet kapott, hogy el tudtunk indulni a minőségi borkészítés felé. Ebből született egy tartálynyi chardonnay, két tartálynyi pinot noir-merlot házasítású rosé, illetve a tavalyelőtti évjáratból van egy 40-45 hektoliternyi merlot, ami most került palackba. Ez a három bor alkotja pillanatnyilag a palackos választékot. A tavalyi szüretnél sikerült még egy fele-fele arányú cabernet franc-merlot házasítást készítenünk, valamint egy nagyon komoly kis merlot-t, de az még jó két év, mire palackba kerül.”

Mint mondják, ez egy izgalmas útkeresés számukra. Arra szánják ezt az időszakot, hogy ismerkedjenek a fekvésekkel, a szőlőfajtákkal és az alkalmazható technológiákkal. Szeretnének minél több tapasztalatot szerezni a különböző fajtákról, és azok legmegfelelőbb feldolgozási módjáról. Technológiailag minden adott a pincében, így elviekben csak rajtuk múlik, hogy milyen borokat készítenek.

"Nagyon divatos a zöld veltelini, a szürkebarát, de van egy nagyon klassz, alacsony kordonos pinot blanc-unk is. Amit palackba szánunk, az nagyobb figyelmet kap. A tavalyi szüretkor a chardonnayt választottuk, mert az egy igazi jolly joker. Eltéveszteni nem lehet, és viszonylag nagy terhelés mellett is egész jó bort tud produkálni. Be is jött a választásunk, kedvező a fogadtatása, csak hát nem elég izgalmas. Az idei szüretnél szeretnénk egy, szinte a pohárból kiugró illatos cuvéet cserszegiből, irsaiból és királyleánykából. Aztán egy nem illatos, komolyabb fehérbort, egy rosét, egy könnyű, gyümölcsös és egy testes vöröset. Mivel rendezvényekkel is foglalkozunk, így jó lenne még egy habzóbor is valami illatos fajtából, amit welcome-drinkként szolgálhatnánk fel. Mondjuk egy párszáz palackkal. Nem baj, ha nem kereskedelmi tétel, csak hogy legyen a pincében ilyen is, hiszen volna rá igény.”

“Természetesen nem egy lépésben akarjuk mindezt megvalósítani. Nem gondoljuk magunkról, hogy mi mindent tudunk, hanem kísérletezések során próbálunk előrejutni. Azt gondolom, hogy izgalmas néhány év elé nézünk, amíg nagyjából letisztulnak a dolgok. Szerencsére van mihez nyúlni, mert sok fajta van, úgyhogy kísérletezünk.” - veszi át a szót Laci.

A hosszútávú terveik között szerepel az ültetvények folyamatos szerkezetátalakítása, a fajtaváltás, egy-két új terület bevonása, valamint a jelenlegi szőlőterület további 20 hektárral történő növelése. Ami a borászatot illeti, palackos boraikat a piac és a szakma is kedvezően fogadta. Hogy jó az út, amire léptek, azt a borversenyeken elért helyezések is alátámaszthatják.

Aztán még miért is lehet érdekes számunkra Szabó Laciék vállalkozása?

A feldolgozástól és tárolástól kezdve az értékesítésig és a borkóstolásig minden egy helyen van. A búboskemencén át a remekül összeválogatott, dizájnelemekkel ellátott,  hangulatos kóstolóteremben 35, míg a félig fedett teraszon további 15 fő ismerkedhet a boraikkal. A kóstolóterem fölött található vendégházban az alapterület szűkössége miatt ugyan csak hat fő fér el, de kapcsolatban állnak egy helyi panzióval is, úgyhogy egy hétvégét vidáman el lehet tölteni náluk. Arról nem is beszélve, hogy akár saját magunk is gondoskodhatunk az étkezésünkről, hiszen a főzési lehetőség is adott, de ők is szívesen szolgálnak kemencés sültekkel és egytálételekkel.


Fotók: Kovács Viktor