Kérem Várjon!
Cikkek
Pontozás nélkül
Duplacsavar: Heimannék a Vylyan birtokon
AZ
2011 augusztus 03.

Ha eddig nem volt, mára két irigyem biztosan lett. Az egyik a barátom, akinek azt mondtam, hogy nem lesz szükség még egy sofőrre Kisharsányba, a másik a feleségem, aki nem jöhetett el egyik kedvenc helyére, nászutunk emlékezetes állomására. Ezúton is bocsánat érte, de a Vylyan Szőlőbirtokra most dolgozni mentünk és a szintén méltán híres szekszárdi Heimann családot vártuk fényképezőgéppel, tollal és jegyzetfüzettel.

A Vylyan Pincészet egy szinte mesebeli helyről, az ördögszántotta hegy egyik dombjának legtetejéről néz le a villányi borvidékre. Aki volt már itt, tudja, miről is beszélek, aki nem, úgysem hiszi el, amíg el nem jött ide. Különösen igaz ez akkor, amikor Heimann Zoltánt és családját várjuk ide.

Nem késtünk, ugye? – fordul felénk Heimann Zoltán rögtön azután, hogy a Vylyan Pincészethez érve felesége, Ágnes és fia, ifj. Heimann Zoltán társaságában kiszállt a családi autóból és üdvözöltük egymást. Hát persze, hogy nem, ez a délelőtt nem erről szól. Nincsenek itt kötelezettségek, feladatok, tisztázzuk az elején.

Itt most nem kötelező semmi. Illetve, csak beszélgetni, borokat kóstolni, élvezni egymás társaságát ezen a hűvös tavaszi péntek délelőttön – válaszoljuk Wéber Tomival határozottan. Elmondjuk, hogy rovatunk borászoknak, családtagjaiknak nyújt lehetőséget a találkozásra, eszmecserére, és ismét szeretnénk bizonyítani, hogy a borászok is „jófejek”. Kaptunk korábban felkérést celebek és bortermelők hasonló összeboronálására, de olvasóinkra bízzuk, találják ki, mi volt az erre adott válaszunk.

Akkor vágjunk bele – folytatja ösztönzőleg gondolatmenetünket Heimann Zoltán csillogó szemmel. Debreczeni Mónika birtokigazgató köszönti Heimannékat. Régi ismerősök – úgy is fogalmazhatnánk, borvidékeken átívelő ez a jó kapcsolat. Tudod, nagyon jól esett, hogy Mónika felhívott Zoltán fiam egyik Londonban tartott borbemutatója után és, mint anya, gratulált a gyerekhez – mondja Heimann Ágnes, amikor a vendéglátójukkal való ismeretsége felől érdeklődöm. Elárulta, Zoltán Németországbanvégezte a borász alapképzést, ő és férje pedig nagyon örül, hogy a fiú a családi vállalkozásban dolgozik. Lassan el is készül első saját terméke, a 2009-es évjáratú Vizsgapezsgő, amely nyáron kerül forgalomba.

Debreczeni Mónika családjában még nem dőlt el az utódlás. Janka és Flóra is lehet borász, de ahogy az édesanya mondja, nem szabad erőltetni, azzal lehet, hogy lányai nem közelebb, hanem távolabb kerülnének a szőlőtől, s egyben a vállalkozástól is. Időközben Ipacs Szabó István, a Vylyan főborásza is csatlakozik a társasághoz, az első dugó elhagyja a palackot. Egy 2010-es Vylyan Kakas rozéból kerül a poharainkba, s onnan a szánkba, hogy a játékos savak a friss gyümölcsösség, némi alkohol támogatásával oldják a találkozás okozta kezdeti izgalmakat. Hamar kiderül, hogy a kívánt hatás csak e cikk írójánál érhető el. Mindenki más ízlel, a bort pedig az asztalon álló kancsókba csurgatja vissza. Zéró tolerancia: a Heimann házaspárnak, de fiuknak és Ipacs Szabó Istvánnak is nemsokára volán mögé kell ülnie, kinek az ország egyik, kinek másik végében van dolga pincészetük borainak bemutatását, kóstoltatását illetően.

Egy borozás sosem mondható egyhangúnak, ha Heimann Zoltán is jelen van. Kedélyes hangulatteremtés az, ahogy mindenkire odafigyelve, kellő lazasággal, no meg szemmértékkel váltogatja a komoly mondatokat a rögtönzött poénokkal. Arcot tud adni a pincészetnek s ez nem kevés. A Vylyan arculatát nem elsősorban a személyek adják, hanem maga a márkanév mögé felépített pozitív töltetű imázs, amely az egyik legprofibban végzett bormarketinges tevékenységből töltődik újra.

A társaság a 2008-as Vylyan Pinot Noir kóstolása mellett dönt, amely a VinCE2011 borversenyén a legjobb vörösbor címet nyerte el. A Heimann Birtok a második legjobb vörösbor címet elnyerő Franciscust állítaná a bor mellé, de előbb a pinot noir dűlő- és hordószelektált változatának palackjából – amely a dűlőkeresztségben a Gombás nevet kapta – kerül ki a dugó.

Az első illat édes, karamellás, a pohár mozgatása nélkül jön, utána mintha fanyar gyümölcsök kínálnák magukat, különösen a vörösáfonya érezhető közülük – jegyzi meg az előbbiről Heimann Ágnes lelkesen, ifjabb Zoltán pedig elismerően teszi hozzá, hogy elegáns, komoly borról van szó. A fiatalember a pinot noir Gombás „testvérét” kerekebbnek, karakteresebbnek mondja, kiemeli gyümölcsös jellegét. Édesapja is elismerően csettint és megjegyzi, hogy Szekszárdon és Villányban is jó pinot noirokat lehet szüretelni. Van persze ellenpélda is, Debreczeni Mónika megemlíti: még mindig vannak termelők, akik pinot noir boruk magas, 17 százalékos alkoholfokára büszkék.

Nekem nagyon tetszenek a 2008-as évjáratú borok. Olyan beltartalmi értékeket fedezek fel bennük, amikre korábban nem is számítottam. A mi nyolcas boraink egy éves koruk után kezdtek kinyílni és gyümölcsösségük megtartásával egyre jobbak lenni. A 2007-es és 2009-es évjárat is kiemelkedő, de a nyolcasokbat jobban kedvelem, hogy nulla gramm cukor és kiválóan érvényesülő aromák jellemzik őket
– jegyezte meg Heimann Zoltán. Debreczeni Mónika a Vylyan 2009-es borait dicsérte, melyek a 2006-oshoz hasonló kiegyensúlyozottságot mutatnak és számára kedveltebbek a 2007-ben készülteknél. Ipacs Szabó István szerint a Vylyan 2009-es borai „jobban egyben vannak” mint a 2008-asok, utóbbiak komolyabbak, hosszabb életűnek ígérkeznek.

Hirtelen annyi szám került elő, mintha számtanórán lennénk. Egyről kevesebbet beszélünk, de aztán persze nem lehet kikerülni a tavalyi évet sem. Örömmel tapasztalom, hogy az asztaltársaság tagjai teljes nyitottsággal, őszintén beszélnek a 2010-es évjáratról is. Elmondják, hogy a csapadékos időjárás miatt sok rozé, ugyanakkor kevés bajnokaspiráns bor került, kerül ki a pincékből. Ipacs Szabó István az idei kilátásokkal kapcsolatban pedig arra hívja fel a figyelmem, hogy bár a terméskezdemény kevesebb, mint korábban, de a jó idő és a virágzás mindezt kompenzálhatja, vagyis ebből még nem lehet a 2011-es termésre következtetni.

A szőlő intelligens növény, végzi a maga dolgát
– jegyzi meg bizakodóan Heimann Zoltán, majd hozzáteszi, hogy tavaly a sok csapadék ugyan károkat is okozott, de több évnyi szárazság után a talaj végre feltöltődhetett vízzel, ami a növényekre, köztük a szőlőre is kedvező hatással lesz. A Franciscusról Heimann Ágnes beszél, megtudjuk, hogy cabernet franc és sagrantino kétharmad–egyharmad arányú házasításáról van szó, utóbbi fajtát az azóta autóbalesetben elhunyt egri borász, Gál Tibor segítségével szerezték be Olaszországban és telepítették földjükön. A sagrantino későn érik, a fajták közül utolsóként, október végén szüretelik. Erős, vastag héja van, több színt és tannint ad a bornak. Először a syrah-val házasították, de vele nem tartott össze, a franc-kal való barátsága azonban hosszúnak ígérkezik, kiemelik egymás előnyös tulajdonságait. A Franciscus láthatóan mindenkit lenyűgöz az asztalnál. Heimann Zoltán szerint ibolyaillat is árad belőle, Debreczeni Mónika a struktúráját dicséri, s hangoztatja, hogy vendégei nagyon szép bort készítettek. Ha már a különleges, ritka fajtáknál tartunk, a Vylyannál fellelhető csókaszőlő felől érdeklődöm.



Háromszáz tőkét telepítettünk, a tavalyi volt az ötödik évjárat. Az benne a szép, hogy a DNS-vizsgálatok szerint semmihez sem hasonlító fajtáról van szó, amely otthonra lelt nálunk és kedvelt a fogyasztók körében – mondta Debreczeni Mónika. Ipacs Szabó István ugyanakkor felteszi a kérdést: ha ez a fajta ilyen jó, miért tűnt el szinte teljesen? A magyarázatot is ő adja meg persze, hangosan gondolkodva oda lyukadunk, talán az lehetett a gond, hogy aprók a bogyói és keveset terem.

Miközben ezen elmélkedünk, észrevesszük, hogy kiürültek a poharak. Kóstolnánk még, de a Franciscus magasra tette a mércét. Abban maradunk, hogy összevetjük a Vylyan Montenuovo-t a Heimann Birtokborral. Teljes az egyetértés abban, hogy e két, nagyobb mennyiségben készülő, gazdag ízvilágú, de nem túl testes bor mindkét pincészetnél az út közepét jelenti, mindkettőt méltán lehet a birtok borának nevezni.

A konklúziót követően némi zavar támad Heimannéknál. Ágnes jelzi, hogy véletlenül lenyelt egy korty bort, férje pedig rákérdez, ki fog vezetni. Vitáznak, de ez nem tart sokáig, elnevetik magukat, ahogy mi is. Nem marad el persze az örök kérdés sem, a beszélgetés vége felé kezdjük el feszegetni, hogy mi a különbség a villányi és a szekszárdi borok ízvilága között. Ebben senki sem túl határozott, abban maradunk, hogy ennek megállapításához számos, termőterületekre, fajtákra kiterjedő alapos vizsgálat szükséges.

Kicsit kisütött a nap, amit ki is használunk, hogy az ország egyik legszebb teraszán szívjunk egy kis friss levegőt. Csodás délelőtt volt, melyhez a magunk szerény módján mi is hozzájárultunk – köszön el rövidesen Heimann Zoltán, és feleségével együtt rögtön meghívja vendéglátóját egy újabb összejövetelre, szekszárdi kóstolóra. Távozáskor már a viszontlátogatást tervezik – mi pedig annak örülhetünk, hogy ezúttal nem kell vállalnunk a megkóstolt borok pontozásának nehéz terhét.
 

Legolvasottabb
Legfrissebb