Bő két hónappal ezelőtt gumpoldskircheni cirfandlikat kóstoltunk a borklubban, próbáltuk feltérképezni a sógorok zierfandlerét, ők mire képesek a fajtával. Nem sokkal később Radó Istvánnak köszönhetően közeli ismertséget köthettünk a Radó Pince évjáratos cirfandlijaival, egészen a 2001-es évig visszaröpülve az időben. Valószínűleg egyedülálló a borvidéken egy ilyen borsor prezentálása, ezúton is köszönjük még egyszer a lehetőséget. Összességében a tervezett tizennégy palack helyett tizenkettőt tudtunk megkóstolni, kettő palack esetében (2004-es félszáraz és 2001-es édes) sajnos a dugó nem állta ki az idők próbáját, a többi cirfandli viszont nagyon szépen teljesített.

Borversenyre járni a laikusok szerint jó móka, olyan dolog, ami igazán nem is erőlteti meg az embert. Mert ugye számtalan bort kóstolunk ilyenkor és mi lehet abban olyan nehéz. A félreértések elkerülése végett 40+ bort végigkóstolni embert és szervezetet próbáló, megerőltető, ugyanakkor nagyon tanulságos munka. Nincs ez másképp a Mecseknádasdon már huszonkettedszer megrendezett Magyarországi Németek Országos Borversenyén sem, ahol idén majd 700 minta várta az alig 40 fős zsűrit, melyben a Pécsi Borozó kis különítménye is helyet kapott. Két nap koncentrálás és szigorú köpés. Bizottságonként ugyanis képtelenség ennyi bort lenyelve végigkóstolni. Persze minden évben akad, aki erre fittyet hányva az ebédre már kissé kapatosan érkezik.

Újranyitott Kaposvár legreprezentatívabb szállodája, az 1911-ben épített Hotel Dorottya. A mai kornak megfelelően négycsillagosra rekonstruált szálló a régió legszebb báltermével rendelkezik, amit pécsiként is kénytelenek vagyunk elismerni. Ide invitáltak bennünket az első saját szervezésű rendezvényükre, ami egy borpárbaj volt Heimann Zoltán és Légli Ottó között. Mindketten túlélték, nem kell aggódni, ráadásul mi élveztük a délutáni kóstolót, a részletekről a hajtás után.