Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.

Lassan kialakult a rendszere a kétheti baráti-szakmai kóstolgatásainknak, az apropó persze mindig néhány új bor, amihez hozzácsapunk pár kedvencet és arról kevesebbet beszélünk, ami a legfontosabb, hogy jó barátok között bort inni, beszélgetni. Jegyzetek születnek, hol több, hol kevesebb, most kedden szorgalmas voltam és talán csak egy bornál maradt el a szöveg. Amit a hajtás után mutatunk be, ott viszont jegyzetelhettem, mert mindannyiunknak volt véleménye. 

A múlt héten megemlített vörösborcsomagban volt még két új vörösbor a Vina Belje pincészettől, egy bemutatón már kóstoltuk ezeket, de akkor sok az ember, nagy az ünnep, eszünk is, iszunk is, keverednek az ízek. Most picit odafigyelősebb kóstolókörülmények között bontottuk meg a kapott palackokat. No igen, minden más hajtás után.