Rutinosan beelőztük az esőt a Budavári Borfesztiválon. No meg azért is szerdán mentünk, mivel aznap jelent meg a Pécsi Borozó és az első 2000 példány csak a Várban kapható, de holnaptól már elvileg a régióban, hétfőtől meg az ország egyéb részein, elsősorban vinotékákban található meg. De vissza Budára. Nem csak terjesztettünk, de azért kóstoltunk is. Mivel csak egy napunk volt, ma reggel már újra itthon, szóval elég vegyes volt a kóstolási térkép, de azért vannak tippjeink.

Nemrég érkezett hozzánk egy pakk, volt benne néhány vörösbor. A csomagot Horvátországból kaptuk, innen a szomszédból, szlavóniai-baranyai vörösborok voltak benne, épp egy tucat. Nyáron eddig még nem nagyon kívántuk a vöröset, de szerencsére az esték egyre hűvösebbek. Ha így folytatjuk, minden héten írunk róluk, most az első kettőt mutatjuk be: egy kékfrankos és egy syrah, nem sok van belőlük a kontinentális horvát részeken, ezekben viszont nem csalódtunk.

Kutjevóban tevékenykedik a horvát borász társadalom két prominens, világhírnévnek örvendő alakja, Ivan Enjingi és Vlado Krauthaker is. Egykor együtt dolgoztak, amolyan mester és tanítványa kapcsolat (volt) az övék. Idővel persze a tanítvány – Krauthaker - saját borok készítésébe vágta a fejszéjét, kicsiben (másfél hektáron) kezdve, mostanra pedig már a horvát top borászok közé emelkedve, kétszer begyűjtve a horvát „Év Borásza” címet. A „szakítás” óta a két borász nem áll szóba egymással, erőteljesen kerülik egymás társaságát. Vlado Krauthakernál jártunk 2008. januárjában, kenszei most ellenőrizte a korábban írtak igazságtartalmát.