Hozzájutottam nemrég néhány karton régebbi évjáratú borhoz. Nem nagyon régi persze és nem tudom, hogy tárolták, nem tudom, mi történt velük az elmúlt években, a legfiatalabbak 2007-ből vannak, a legidősebb 1989-es volt. A Villányi borvidéken termettek, javarészt. Szétbontottam őket, tematikusan kóstoljuk végig pár este alatt. Nem mérvadó, nem perdöntő, csak játék, csak tapasztalat.
Volt a tévében egy francia film, a család alszik, későn kezdődik, ilyenkor hajlamos vagyok bealudni az első reklámszünetben, a fotelt választom és egy palack bort. Jó bor kell, mert az unalmas bortól is bealszom. A film is jó volt, végignéztem.
Tanulságos esténk volt nemrég Villányban. Gere Zsoltnál jöttünk össze páran, a házigazda borai mellett Susann Hanauer (Wassmann Biobormanufaktúra) és Horst Hummel hozta el évjáratos kékoportóit. Tizenhat bor, egy pezsgő, döbbenet az arcokon. Letaglózó portugieser-élmény.