Valahogy betévedt hozzánk egy karton Liszkay-bor, Kornél hozta, a sztoriban lakodalom, rokonság és véletlen is felmerült, nem követtem le igazán. A borokat azonban megkóstoltuk és volt megosztódás rendesen. Ezúttal a pozitivista kisebbséget képviseltem, nekem pár tétel egészen bejött. Lássuk.

A címbe helyezett mondatnak volt egy kevésbé szalonképes folytatása is, az utolsó bor kapcsán hangzott el SzabóZétől, lévén sofőrként felelősségteljesen használta a köpőcsészét egész este. Az aszúnál azonban feladta, nemzeti kincset nem köpünk ki jelszóval lecsúszott a korty. Vegyesen jönnek most a borok, fehér, vörös, édes, hét bor mindösszesen, de jó kis csapat.

Október derekán véget ért a nyári szünet a Szekszárdi BorEgyetemen is. Az évad első találkozóján hat pincészet 12 borával igen magasra került a léc. Az előadáson öt meghívott borász vett részt - Szászi Endre egyéb elfoglaltság miatt sajnos nem tudott eljönni, így őt (is) Pálffy Gyula képviselte -, és mutatta be borait, pincészetét, a szőlőhöz való viszonyát. Ráadásul egy igencsak érdekes megközelítésből, az ökológiai gazdálkodás szemszögéből adtak mindezekből áttekintést.