Kérem Várjon!
Cikkek

Ahogy a délelőtt tűszúrás-szigorú szembeszelében az utcán lépkedtem, sürgetve A és B pontok közötti út mielőbbi elszivárgását, már az este szoba-melegű nyugalmára figyelmeztem, bízva a kibontásra váró Aszú erejében: a palackba csomagolt három puttonynyi napfényben. Holott, a napsugaras fehéreket a tél derekán hajlamos vagyok elfeledni és kialakult amnéziámon alig szivárog át egy-két minden idős tétel. Jó, tudom, az Aszút felesleges megpróbálni bárhova besorolni, ugyanis titkos alkímiák pincemélyen született gyermek, mely önálló entitás, bizonyosan sokkal több, mint az Őt alkotó „alkatrészek” összessége.

Váncsodi József
2010. december 18. 8ó