Hosszan gondolkodtam azon, hogy vajon mi legyen ebben a negyedévben a közös nevező az Olvasó és köztem. És ahogy ilyenkor az általában történik: a legváratlanabb helyről érkezett az ötlet – köszönet érte Zs. G-nek! Meg amúgy is a magyar F1 futam is erre a periodikára esik, így nyomban megszületik a kohézió a téma, az asszociáció és a kialakult magyarországi helyzet között. Egyetlen életrajzi mozaikot azért meg kell osztanom az Olvasóval, amely szintén aktualizálja a témaválasztást: volt szerencsém néhány napot Berlinben eltöltenem, amolyan vakációzás címszó alatt. 

Ezúttal hungarikum jellegű borokat kóstolt a szerdai borklub, tematikailag annyi volt az előzetes kérés a csapattól, hogy lehetőleg valódi régi magyar, és ne honosított, illetve nem újonnan keresztezett fajtákat hozzon a társaság. Ennek nagyjából sikerült is megfelelni. Előzetesként nehéz lenne bármit is mondani általánosságban, annyira tág a témakör, öröm volt tapasztalni, hogy jó néhány egyedi, különleges borral találkoztunk, amik egy új színt vihetnek a magyar borok termékpalettájára, kis plusz figyelemmel nemzetközi szinten is mutogathatóvá válhatnának.