Most kivételesen én késtem egy keveset, de megvártak a Takler&Tüske sorral. Meg előtte még van pár más is. A szokásunkhoz híven most is élőben tudósítunk a szerkesztőségi nagyasztal mellől, amit ezúttal is tucatnyian ülünk körbe. Van bevezetésként néhány fehér, de a hangsúly a vörösökön lesz vélhetőleg. Szekszárdi színek a poharainkban, kezdünk, az elsőt már ki is töltötték.

Még sosem jártam Tito elvtárs szülőfalujában, a horvátországi Zagorje régióban található Kumrovecben. Bár Titót kétszer láttam még életében, sőt rendes pionírként virágot is dobtam az autója elé, ide, a horvát-szlovén határra, ahol a Sutla folyó túlodala már egy másik ország, nem hozott a sors. Most viszont nem hagytam ki a lehetőséget, így legalább a falu leghíresebb szülöttje embernagyságú szobra árnyékában megkóstolhattam, milyen bort ad a Broz család egykori szőleje.

Köztudottan nem vagyok nagy újbor-hívő, nem zarándokolom végig a borrégiót, végigkóstolva az összes friss, épp csak kierjedt bort. Néha belefutok egy-egy tételbe, több volt eddig a csalódás, mint az igazi élmény. Idén barátaim nyomták kezembe ezt a bort, mondván, hogy ez lesz majd az ütős újbor. Megkóstoltam, félős azért nem vagyok. Hogy tetszett-e? A kattintás után elolvasható.