Izgalmas kóstolón vehetett részt az, aki október 22-én ellátogatott a „Szekszárd palackban” sétálókóstolóra, melynek a Société Budapest adott otthont. A szekszárdi borászok – szám szerint most tizenhatan – hozták el erre a napra boraikat, döntően a 2017-es évből – a legtöbbet természetesen a különleges szekszárdi palackban.

Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy a vajdasági borászatok éves seregszemléjén vehettem részt, ami kifejezetten érdekel, hiszen részben személyes kötődés folytán is izgalmas nekem ez a térség, másrészt vagy két évtizede próbálom többé-kevésbé rendszeresen követni, hogyan fejlődik a bor világa azon a tájon. Jelentem, fejlődik.

Jó néhány év és interjú van már a hátam mögött, de olyan áhítattal és szeretettel még soha nem hallottam borászt mesélni a szőlőről és a borról, ahogy Vida Péter teszi. Tudtam én ezt jól, hiszen számos rendezvényen találkoztunk már és hallottam beszélni - az is magával ragadó volt -, de amikor az ember kizárólagosságot élvez egy órán keresztül, minden szó és mondat csak neki szól, az mégis más. Mindez pedig egy madárcsicsergős délelőtt, a teraszon, miközben egy cirmos macska tekergőzik az ember lábánál… nos, a percek mintha elszaladtak volna, az idő egy teljesen más dimenzióba került, miközben ő elementáris erővel emelt ki történeteivel a jelenből. Bevallom, némelyiknél még a könnyem is kicsordult. Biztosan állíthatom, hogy Vida Péter okkal kapta Istentől mind a borkészítés képességét, mind pedig azt, hogy meséljen róla.