Nemrég Szekszárdon jártunk, elsősorban egyetemi ügyeket intéztünk, első a munka, de azért útközben lecsúszott egy-két waffel a MOKKA Café & Waffel Barban, sőt beugrottunk Vesztergombi Csabához is. Mivelhogy még nem találkoztunk, amióta tavaly jelölték őt az Év Bortermelője címre.
Még decemberben Szegeden meghívást kaptam a Bihardiószegen (Dosig, Románia) gazdálkodó Yanka Pincészet borbemutatójára. A kóstolóim során kivételes alkalommal tollamat félre raktam és a borok élvezetének adtam át magam. Búcsúzáskor Panni megajándékozott néhány palackkal, amiket az ünnepeket követő zűrzavar után felbontottam, majd ismét a tollforgatás mesterségébe kezdtem.
Szívem szerint ott maradtam volna örökre. Szerintem ezzel mindent elmondtam, amit el lehet mondani, van, hogy a szó kevés, a gondolat elillan, az ember csak bámul maga elé és úgy érzi mégiscsak érdemes küzdeni, ha nem másért, hát az ilyen pillanatokért.