Kissé hosszúra nyúlt szünet után jöjjön újra egy vörös, ezúttal a Kunsági Borvidékről. A Hadobás Pince kékfrankosa helyett, ugyanis előbbi tétel messze jobban teljesített, közel hasonló áron.
A spontán dolgok néha sokkal jobban tudnak elsülni, mint a hetekkel előre megtervezettek. Így jártam én is, már úgy nézett ki, hogy ismét nem sikerül vöröset ajánlani, amikor jött egy telefon, egy füles. Örültem, mert szeretem a kadarkát, ez az a fajta szerintem, amellyel könnyedén be lehet vezetni valakit a vörösborok világába. Ketten ültünk le a palack mellé, ami nem élte meg a három napot.
Megjelenése könnyedséget sugall, színe áttetsző, széle aranyba hajlik. Lassan csorog le a pohár falán, láthatóan van benne anyag bőven. Közvetlenül a nyitás utáni percekben csalánra és egresre hajazó illatjegyek lepik el az orrot, meg csipetnyi fűszer is. Vakon gondolkodás nélkül sauvignon blanc-ra tippelnék.
-
Látogatás Németh Áginál
-
Dél-Balatoni sétáló kóstoló 2.
-
Két fehér, két vörös
-
CEUCO Aurum-díj a palkonyai Vaj Bisztrónak
-
Egy könyv: Borgőzös évszázadok
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 2.
-
A kismartoni (Eisenstadt) főiskola hallgatóinak látogatása 1.
-
Jammertal borok a Búsuló Juhászban
-
Magyar borok fesztiválja a PIM-ben
-
A Kozlovic borászatban jártunk
-
Világ olaszrizlingjei, egyesüljetek!
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
