2010. április 21. szerda Ha Balaton, ha nem
Andor eszik: Kistücsök Étterem, Balatonszemes
W. Hollósi Dániel
Biztosra akartunk menni, így egy (számunkra majdnem) biztos befutónak számító étteremmel ajándékoztuk meg magunkat Andorral. Egyúttal (magunkkal szembeni) régi restanciánkat akartuk ledolgozni, amikor a balatonszemesi Kistücsökbe foglaltattunk asztalt. A Csapody Balázs vezette, a balatoni (és dél-dunántúli) vendéglők rossz hírére ráverő étteremben enni nem csak Budapesten menő, és simán megér másfél órás autózást.
Az őszi meleg nemcsak a bacilusokat kelti életre, de Andort is mozgásra készteti, így a Tettye felé vesszük az irányt, megnézni mennyi az annyi. Be szép is ott fenn a város felett és mégis a városban, dübörgő munkagépek ottan, széjjeleső színészház, "frissjogsis" rallisok, és régi restanciánk, a sváb konyha (már úgy földrajzilag is) fellegvárának számító 
Kevés hatékonyabb reklámot tudunk elképzelni, mint étlapokkal teleszórni a várost. No persze nem tippelnénk nagy árat, mennyibe került a Pécsi Est Cafénak a névadó number one pécsi programfüzetes megjelenés. De erősebb kutya eszik, és mivel Andorral érzékenyek vagyunk a jelen dolgaira, nem késlekedünk felkerekedni a Kereskedők Háza Római Szintjén található (régen bank) éjjel szórakozóhely, nappal étterembe, tesztelni a kínálatot. Minek is szabadkozzunk? Aki ma pörköltszaftot kínál negyed kiló kenyérrel háromhuszér (és jót is), az félig megvett minket is.
Szívünket képzeletbeli fanfárok dobogtatják meg, hiszen ismét itt, ahol minden(nek) szép(nek) és jó(nak kellene lennie), pamparam, Pécsett a Király utcán. Az utóbbi év során a válság purgált már ki vendéglátóegységet innen, meg nyíltak új helyek is, de mi egy régi motorost választunk. Nagy brainstormingot nem sejtünk a Király Pizzéria & Snack Bar keresztelője mögött, az utca és a kettős jelentés indokol. Az ambvivalenciában azért nem kell fuldokolnunk, de továbbra is sajnáljuk a tejszínt a carbonárára. Vagy éppen magát a carbonárát.
Ami a töröknek nem, Andornak és nekem sikerült: elsőre bevettük Egert. Utóbb aztán kétszeresen törölnek minket képen a „vad oroszlánként” küzdő egri (vendéget látni kívánó) asszonyok s férfiak. Mit tehetünk, szépen visszavonulunk, és az arany M ívei alatt keresünk menedéket.
Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a 
Lelkünk csupaszon: amíg be nem léptünk az ajkai 
Ha nyár, akkor fröccs, minden napszakhoz/hangulathoz másmilyen. A fröccslexikonban tett búvárkodásaink közepén (a Krúdy-fröccs előtt) lépünk be (minden modorossággal felkenve) a 
Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk 