2009. december 22. kedd Dingač: csak legenda?
Pelješac a Szerdai Borklubban
kenszei
Próbálkoztunk már többször a hitetleneknek bebizonyítani, hogy a dalmát vörösborok tudnak szépek, izgalmasak, jók lenni. Nem mindig sikerült, pedig volt már kóstoló többször is. Plavac malikat is hoztunk kétszer, az elsőről nem készült beszámoló, a másodikat meg itt visszaolvashatják. A régi kedvencünket kóstoltuk többen, reményt adott, hogy érdemes tovább keresgélni. Dusán barátunk hozott egy karton plavac malit, egyenesen a Pelješac-félszigetről, ahol a két legismertebb terroir, a Dingač és a Postup található. Valójában csak öt bort, a hatodik kakukktojás volt, egy Hvar szigetről származó bor. Erről most nem, viszont a másik ötről meg olvashatnak kattintás után.
Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.
Erre a hétre a borfesztiválok forgatagában megfáradt kalandoroknak gasztronómiát ajánlunk. Ősz van, ezt érezzük is, estére lehűl a levegő (jobban is esik már egy pohár vörösbor...), őszi csemegéknek rendeznek fesztiválokat szerte a környéken. Két somogyit emelünk ki, a Balaton déli partján a tök mellett azért bort is találhatunk, Kadarkúton viszont gesztenyéből is készítenek likőrt! Jómagam mind a tököt, mint a gesztenyét nem kicsit kedvelem, szóval már csak választani kell a hétvégére, a kettő közül melyik fér bele. Vagy mindkettő? Aki nem tud dönteni, annak ajánlunk még egy lehetőséget, Baranya határon túli részéből, ahol tradicionális helyi ételek hetét rendezik.
Alen Bibićről korábban inkább csak hallottam, a boraihoz nem jutottam el. A nyáron azonban a zadari óvárosban sétálgatva felfigyeltem a Bibich márkanevet viselő vinotékára. Természetesen eltöltöttem ott néhány percet – valóban csak annyit, éhes család várt rám a hűvösben pihegve, odakinn negyvenkét fok volt – és találomra, valamint a boltos ajánlásával vásároltam néhány bort. Kettőt együtt bontottunk.
Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a 
A jövő hetet nem lesz könnyű túlélni, gondolkodom így magamban, miközben igyekszem beprogramozni az időmet. Hétfőn a Pannon Borrégió TOP 25 borát választja ki a szakértő zsűri, de kedden már kezdődik egy vadonatúj fesztivál, a Surduk Festival, avagy Szurdok Fesztivál a határ horvát oldalán fekvő Baranyában. Ha kedden még nem is, de csütörtökön és pénteken ott a helyünk. Nekem főleg, elvégre az ősök hagyatékát kötelesség megőrizni.
Egy hely biztosan van, amit minden magára valamit adó, Krkre látogató gasztrobolondnak (de igazából mindenkinek) meg kell látogatnia. Nem egyszer, de többször. A megnyitásakor, 1974-ben még csupán hangulatos borozóként üzemelő 