2010. február 8. hétfő Hordóminták kalandos sorsa
La Vida 2007
zoranka
Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.
Nemrégiben már beszámoltunk róla, hogy kenszei kolléga eltöltött pár hetet Dél-Tirolban, mert ugye nem csak írunk a borról, de az is érdekel bennünket, ahogy készül, szóval amint hazajött, rögvest 
A tengerpartról hazatérve az ember unja a nyüzsgést, a turistára szabott árakat, a kényeztető falatokat és kortyokat. Egy nyugodt, békés, hűvös kisvárost keres, komolyabb kalandok nélkül. Ezen a ponton Ljubljana, a szlovén főváros kicseszik vele, és új izgalmakat kínál. Szlovén borászat, a Movia a Pécsi Borozó hasábjain.
Van egy régi adósságunk. A Pécsi Borozó kékfrankos tesztjére ilyen-olyan okok miatt nem érkezett meg időben a Gradowski 1918 kékfrankosa. Így kimaradtak a sorból. Aztán az egyik palackot megkóstoltuk egy jó sorban, jót mutatott. Nemrég meg egyik kedvenc vinotékámban ugyenezen pincészet egy másik borát javasolták. Többször. Határozottan. Na most vagy sok van nekik ebből, vagy tényleg jó. Úgyhogy egy este leültem és megbontottam mindkét palackot. Nem bántam meg.
Talán eddig még soha nem látott számú palack gyűlt össze a Szerdai Borklub aktuális kóstolójára. Érthető, hiszen népszerű a merlot, és a környéken nem sok pincét találni, ahol ne foglalkoznának vele, és általában jól is érzi magát a délebbi borvidékeinken. Reménykedtünk, hogy a kóstoló végeztével kicsit kiszélesedik a látókörünk a merlot-t illetően, találkozunk általunk eddig még nem ismert arcaival. A hazai merlot-körképbe egy vendégművész is érkezett, de a vakkóstoló ellenére mindenki kiszúrta a kaliforniai bort...
Egy késő őszi délutánon vonatoztunk el ismét Sopronba. Célunk pedig a Gangl család borainak és pincéjének megismerése volt. Az évek során a Buschenschankban és a szüreti fesztiválokon már számos borukat sikerült kóstolnunk, de természetesen az este során ért bennünket jó néhány kellemes meglepetés.
Nagyon nehezek a boraitok, mondta valaki a tolnai borvidéki borverseny szünetében Szekretár Áginak. Az addig sürgő-forgó, poharakba töltögető Ági meglepetten nézett az üres poharat tartó férfire, aki így folytatta: nagyon nehéz hozzájuk férni és megkóstolni őket. Azon az ominózus versenyen volt szerencsém megkóstolni két-három tételt és nagyon vártam, hogy eljussak a Szeleshátra, megnézni a már sokak által dicsért szőlőket.