Kérem Várjon!
Cikkek
Faluhely télen
Disznóölés, Vince-napra
szaboberni
2016 January 25.

Januárban nincs túl sok boros program, kivéve Vince-nap környékén, amikor sűrűsödnek a borszentelések, dűlőjárások, koccintások minden borvidéken. Bár Szekszárd még nem jeleskedik annyira ennek a neves napnak a megünneplésében, arra kértük Berni kolléganőnket, maradjon helyben (hiszen nem kell Mádig menni minden évben), borturistáskodjon helyben. Berni Faluhelyet választotta évkezdésnek, ahol disznóöléssel kombinált dűlő- és pincebejárás szerepelt a programban.

Utoljára úgy 10 éves koromban voltam disznóvágáson a nagyszüleimnél, úgyhogy nagy várakozással indultam a napnak. Egyujjas kesztyű-fülvédő-túrabakancs kombóban indultam le a hegyről, sőt hogy megadjam a módját még a befagyott tócsákba is beleugráltam lefele menet. Stílszerűnek tűnt, ha már gyerekkori emlékek felelevenítésére készültem. Mindenesetre igyekeztem úgy időzíteni a Bodri Birtokra való érkezésemet, hogy a “jusson is, maradjon is” elvét vallva a disznó már jobb létre szenderüljön, mire odaérek. Lelkes állatvédőként ezt a részt még mindig nehéz megemésztenem, ellentétben a disznótorossal, a hurkával, a kolbásszal.

Érkezésemkor gyors számvetést készítettem a mangalica farkakból, fülekből, lábakból és sonkákból az asztalon, majd egy könnyedebb tojásrántottás-narancslés és kávés reggelit követően megkezdődött a forraltborok sora. Tizenegy órakor már izzítottuk a bakancsainkat, és nekiindultunk a közel 100 hektáros terület kisebb részét bejárni Bodri István vezetésével.

 

A tempó sportos volt, a kezdeti hegymenet pedig kicsit szétmorzsolta az indulókat. István minden nap bejárja a területet, felügyeli a szőlőt - már ez is egyfajta gondoskodás a növényről -, így nem volt meglepő, hogy ő könnyebben vette az akadályokat, mint néhányan közülünk.

Az egyes szőlőterületek mindegyikéről elhangzott egy-egy érdekesség, anekdota. Megnéztük a kökény-és csipkebogyó bokrokat, melyekről idén 70 liter lekvárnak való került a konyhába, valamint a 80 éves tölgyet, melynek komoly szerepe van a szőlő védelmében, hiszen a rajta tanyázó vadmadarak riasztják el szőlőéréskor a seregélyeket. De ugyanígy fontosak a domboldalban lakó gyurgyalagok is, akik a hernyók pusztításától védik a gyümölcsöt.

 

Kedvencünk volt a máriagyűdi százéves olaszrizling tőkékből származó telepítés, a túra fénypontja pedig a Gurovica napsütéses dombtetőjén való megpihenés volt, ahol a 84 éves Bodri papa - aki maga a mai napig 5 hektárt művel - vadalma pálinkáját kortyolgattuk.

Újdonságként a jövő évben telepítésre kerülő syrah teraszait néztük meg. Jelenleg a Gurovicában 25 hektár szőlővel rendelkezik a birtok, ezt még további 20 hektárral szeretnék kiegészíteni. A terv megvan, a szőlőfajta megvan, a terasz kész, már csak a telepítésre kell várni, hogy pár ezer palack syrah-val is gazdagodjanak a pince falai.

A hegyről lefele tartva megnéztük a két természetesen kialakult forrást, ahova jobb időkben őzek, szarvasok és vaddisznók járnak inni és dagonyázni. Fél egyre értünk vissza a kiindulási pontunkhoz, ahol már bögreszám sorakoztak a gőzölgő forralt borok.

 

Ezután a pincébe vettük az irányt.  A 12 kupolás pincerendszer - amely elnyerte Közép-Európa legnagyobb újonnan épített kupolás pincéjének titulusát - 300-400 ember kóstoltatására, az étterem pedig 70-80 ember kiszolgálására alkalmas egyidejűleg. 1800 négyzetméteren mind külső, mind belső megjelenésében igazi pincehangulatot áraszt. Bontott téglák, rusztikusan kidolgozott faszerkezetek teszik autentikussá, bútorzatát tekintve pedig a magtároló tetőanyaga, valamint használt hordók adják az alapot.

 

A sétában és pincetúrában megfáradt vendégeknek Makk Norbert séf készített orjalevest, főtt hússal és tormával - igazi disznóvágásos menühöz illően. Sajnos a malac többi részét, hurkát, kolbászt vacsorára szolgálták fel, amire már nem maradhattunk, de így is egy igen tartalmas napon voltunk túl. Meggondolandó, hogy jövőre utazzunk-e távolabb Vince-nap alkalmából, ha helyben is ilyen programok várnak.