Egy kis szünet után ismét összejöttünk, kedden, a Kalamárisban, hogy a pannonborboltos srácok által előkészítet borokat megkóstoljuk. Nem voltunk kevesen, borból sem volt túl kevés, de a végén mégis elégedetten álltunk fel az asztaltól. A kóstolójegyzetek két részben következnek, az első mottója, címe SzabóZétől származik, aki szerényen így felelt, amikor bizonyos borpreferenciáit firtatta a csapat egy része.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

A rendszeres keddi kóstolók idén ősszel elég hektikussá váltak, nehéz volt időben és térben mindenkit összehozni. A múlt kedden a WineSpirationben sikerült, s bár a hideg erősen behatárolta együttlétünk időtartamát a borokkal, azért vagy húsz tételt így is megkóstoltunk. A folytatás jön már a jövő héten, készülődés a karácsonyra, bizony, sokan hagytuk a végére, megint.