Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

Advent idején minden napra egy bor, bontogatjuk szorgalmasan, a következő négyes is hozott izgalmakat, szerencsére nem lőttünk mellé, minden bornak megtaláltuk a helyét. Az üres palackoknak meg a szelektív üvegzsákunkban. Ahogy Jamie Goode mondja, ne csak kóstoljunk, néha igyunk is.

Még tavasszal jártam Mariborban, néhány alkalommal meg is emlékeztem egyes eseményekről, szerencsére sok helyen kóstoltam bort is, de a legemlékezetesebb a Joannes pince volt. Borokat kóstoltam innen korábban is, de személyesen még nem találkoztam Joze Protnerrel, nem jártam a Malecnikben található pincéjében. Az élmény rövid volt, a (nem boros média)csapat már unta a sok pincét, sajnos a szervezők a végére hagyták az egyetlen igazán remek borokat készítő mestert. De hoztam haza öt fehéret, megkóstoltuk.