A Pannon Borboltos srácok már tavaly megpróbálkoztak, mit is tud a magyar piacon a horvát bor, igaz, akkor még csak egy pincészetet válogattak be a régiós szortimentbe. A Vina Belje borait jól fogadta a borkedvelő publikum, így most már azon kaptuk magunkat, hogy meghívtak egy nagyobb szortiment előválogatására, majd a keddi kóstoló csapatával együtt végig is kóstoltuk a kiválasztottakat. Tizennyolc bor került be az első csapatba, már rendelhetők.

Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.