Azt mondják ilyenkor, egyik szemem nevet, a másik sír. Pedig rég kóstoltam már ilyen sauvignon blanc-t a Villányi borvidékről. És pont azért csordult pár könnycsepp a másikból, mert lehetett, lehetne még több, még jobb. Ha nem volna ez a mindent bedaráló újborőrület, a szüret előtt elvárt újborokkal. A piac elvárja, a piac megkapja, én meg az a kisebbség vagyok, aki a azon a lehetetlen helyzeten szontyolog, mi lett volna, ha.

Az elmúlt másfél év a nagy, ámde csendes változások éve volt az Etyeki Kúriánál. Egyrészt a birtok ikonikus vezetője, Matolcsy Sára visszavonult, másfelől az eddig ugyan nem titkolt, de nem is reklámozott kapcsolat az Esterházy borászattal nyílt titokká vált, a címkéken is kommunikálják, mi több, közös eseményeket szerveznek a nagyérdeműnek. No meg lassan, de biztosan felzárkózik a birtok életében Etyek mellé Sopron, majdhogynem ők a legnagyobb, leginnovatívabb soproni szereplők a piacon, mindezt úgy, hogy a törvények értelmében a soproni boraikra nem írhatják rá, hogy soproni, hiszen a feldolgozás Etyeken történik.

Az utóbbi időkben többször is kaptam varázsbort, de eddig még nem volt érkezésem megkóstolni őket. Tegnap este megtettem és mindjárt lelövöm a poént: nem volt varázslat. Hogy miért sikeresek mégis? Nos, erről szól a következő poszt.