Tavaly év végén örömmel láttam, hogy az Etyeki Pezsgő Európai Uniós oltalmat kapott, amit a népek - államtitkárok, boremberek, miegymás - az Etyeki Kúria öreghegyi Pezsgőbirtokának  Panorámatermében ünnepeltek, természetesen jónéhány palack etyeki pezsgő kíséretében. Ennek apropóján kerestem meg a kedvenc etyeki borászatom főborászát és  borturizmusáért és marketingjéért is felelős cégvezetőjét, tótumfaktumát, vagyis Mérész Sándort és Szerepi Szabolcsot, hogy a pezsgős terveikről kérdezzem őket. A beszélgetés azonban egy ponton nem várt fordulatot vett…

Az évtized híre robbant az elmúlt percekben, legalábbis a magyar boréletben biztosan. DNS kutatások bebizonyították, hogy egy szinte elfeledett török szőlőfajta Rodostó közeléből teljesen megegyezik a furminttal. 

Háromrészes Szentesi-jegyzetünk végéhez érkeztünk, és ideje számot vetnünk azzal, miért is fontos foglalkoznunk az ő dolgaival ennyit. A kuriózumborok miatt? Részben. Az elfeledett szőlőfajták előrégészkedése díjául? Talán. Egyszerűen, mert divat lett, kötelező lett boros körökben? Na, azért biztosan nem! Hát akkor? A válasz egy szóban: identitás.

Január derekán indult el a pécsi Eleven Borbár idei borkóstolóinak sorozata, amely a napfényes Kaliforniába, azon belül is Lodi borvidékre kalauzolta a résztvevőket. Az est főszereplője a Michael David Winery volt, egy olyan családi birtok, ahol a tradíció és a modern látásmód szorosan összekapcsolódik. A pincészet célja a generációkon átívelő örökség megőrzése és a régió különleges karakterének bemutatása.

A Bordeaux borrégió talán a legjobban kitett egész Európában a borfogyasztás csökkenésének: ők ott nemcsak a csökkenést érzik, hanem a csökkenő fogyasztáson belüli egyre radikálisabb arányváltásokat is: a fehérborfogyasztás és a pezsgőfogyasztás arányainak növekedését, éppen a vörösborfogyasztás kárára.