Voltak évek, hogy gyakran nyaraltunk valahol Crikvenica környékén és minden évben átautóztunk Krk szigetére, a sziget nevét viselő városban tettünk nagy sétákat, majd átmentünk Vrbnikbe, elsősorban žlahtina-látogatóba. Van ott kedvenc étterem, vannak kedvenc sziklák és a városból kifelé menet a Katunar pincészet kóstolóterme sem maradt ki soha. Most már néhány boruk itthon is kapható, megidéztem a krki nyarat.

Mindig is úgy gondoltam, nincsenek „évszakborok”, rábízhatjuk a nagykorú fogyasztóra, mit és mikor tölt a poharába. Egy tikkasztó nyári nap végén valószínűleg többen nyúlnak egy friss, reduktív fehér vagy rozé felé, de egy pincehideg könnyű vörös is kiváló társ lehet az estéhez. A nagy vörösborokat sem kell kizárólag a télre tartogatni, hisz ott vannak a nyári steak-sütögetések, egy borongós őszi nap, esetleg a papa áprilisi szülinapja, mivelhogy ő a bordói házasításokért rajong. Egy szó mint száz, akár a mostani, fogcsikorgató hideget nélkülöző télben, akár máskor érdemes próbát tennünk a mostanában kissé háttérbe szoruló testes vörösökkel.

Még decemberben Szegeden meghívást kaptam a Bihardiószegen (Dosig, Románia) gazdálkodó Yanka Pincészet borbemutatójára.  A kóstolóim során kivételes alkalommal tollamat félre raktam és a borok élvezetének adtam át magam. Búcsúzáskor Panni megajándékozott néhány palackkal, amiket az ünnepeket követő zűrzavar után felbontottam, majd ismét a tollforgatás mesterségébe kezdtem.