Egy éves születésnapját ünnepelte a napokban a fogyatékos embereket foglalkoztató Hegyvidéki Ízlelő családbarát étterem. Az Ízlelő 2007-ben nyitott meg Szekszárdon, az akkor már éppen tíz éve működő Kék Madár Alapítvány első társadalmi vállalkozásaként. Alapszemléletük, hogy a vendég nem érezheti a „másságot” sem az étel, sem a kiszolgálás minősége terén. Ezt a folyamatos képzés és tréning mellett, úgy tudják biztosítani, hogy a vezetők szakmájuk legkiválóbb képviselői, tapasztalt séfek és mentorok segítik a munkát. Néhány hete Náday Egon séf csatlakozott a csapathoz és vállalta el a konyha irányítását. Egon korábban olyan nívós helyek konyhájában dolgozott, mint los angelesi Bel Air Hotel vagy Opus Santa Monica (Le Bernardin) fine dining étterme.

Igazi színfoltja a Szekszárdi borvidéknek mind könnyedre hangolt, gyümölcsös boraival, mind pedig egyedi stílusával, humorával és a már fogalomnak számító kék zsigulijával. Az online és nyomtatott sajtóban azonban nem lehet róla olvasni, ifj. Márkvárt János ugyanis nemigen ad interjúkat. Vele a szőlőben lehet találkozni, jobb esetben a borain keresztül megismerni. Épp ezért a gyűszűvölgyi pincében beszélgettünk, s miközben sorra váltották egymást a különféle évjáratok és fajták, palackos és tartályos tételek a poharunkban, szépen körvonalazódott előttünk egy életút, egy ars poetica és persze szinte a teljes szortiment. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020 tavaszi számában jelent meg.)

Azért az nem úgy volt, hogy a török jöttére a szerb kétpárevezősök meghúzták Belgrádnál és estére Szentendrén voltak! Volt aki elkanyarodott Szeged felé, mások a Tiszát követve vándoroltak északnak, megint mások nagy lendülettel mentek Szentendréig, de onnan végül visszafordultak és Ráckevén telepedtek le.