Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.

Erős kezdés után csalódás volt összességében az a 16 tétel, amelyet a zweigeltek és zweigelt házasítások délutánján átéltünk. Két egészen jó zweigelt után sorjáztak a felejthetőnek minősített borok, kevés volt köztük üdítő kivétel. Jellemző, hogy a nyolcvanas határt talán, ha a borok egynegyede átlépte. Nézzük végig alaposan, tételesen.

„Hűteni csak a rosszat” – szólt szigorúan Nagyné Krizl Edit a harci Brill Pálinkaháztól, mikor a 12 tételes kóstolósorba extrának szánt HP a hűtőből kerül elő. Aztán a sok értetlen arcot látva jött a(z egyébként egyszerű) magyarázat: „a hidegben bezáródik a pálinka, 16-18 fokon nyílik a legszebben. A hűtőbe csak olyat tesznek, amin gyorsan túl kell esni.” Szóval volt tanulság rendesen az első márciusi bor(pálinka)klubban: lehet ezt kulturáltan csinálni kérem. Gyorstalpaló és pálinkateszt.