Azon a héten, amikor világművelt blogtársunk egész hetet szentel Villánynak, mi csak a vörösborfesztivál apropóján foglaljuk össze, mit is jelent nekünk ma Villány. Vajon Villány csak az általános iskola volt, ami felnyitotta szemünket, akarom mondani borivó szánkat, de utána már arra se tartjuk érdemesnek, hogy emlékezzünk a padtársak meg tanítók nevére? Vagy Villány egy szívós kis borvidék, ami hatalmas léptekkel tört élre, majd megpihent és körülnézve nekilátott a finomhangolásnak? Kapcsoljuk fel a villanyt, srácok!

A bajai kadarka kerekasztalon kaptam ezt a palackot, Gál Lajos mellett kóstoltam végig az első félidőt, de a hosszúra nyúlt ebédszünet végét nem tudtam kivárni és időre vissza kellett érnem Pécsre. Viszont egy palackot kaptam az egri kadarkából, most jött el az idő kibontani.

Ha jól emlékszem, akkor először a 2013-as Portugieser du Monde-on találkoztam a Linbrunn Pincészet nevével (a név Linbrunn Paula néni, az alapító Kertész Jenő édesanyja előtti tisztelgésből ered). Az ismeretlen felé irányuló kíváncsiságomon kívül nem igazán fűztem hozzájuk túl sok gondolatot, de aztán szereztek azon a borversenyen két szép ezüstérmet, s azóta is szinte mindenhol ott vannak. A 2010-ben alapított pincészet egyik képviselőjével, Farkas Dorottyával beszélgettem az elmúlt évek tapasztalatairól.