Itt az idő, hogy főhősünk egy konferencián ülve tudja meg, hogy ha nem ért szerbül, ne is reménykedjen, hogy hozzájuthat az információkhoz errefelé. Viszont Belgrádban jó a pizza is, nem csak a csevap!

Fehér és fekete, jin és jang, Makó és Jeruzsálem. Összetartoznak, még ha távol is vannak egymástól. Ugyanez a helyzet a Szerémség nyugati végének két borászati központjával, a horvátországi Újlak és a szerbiai Erdővég pincészeteivel is.

Szerzőnket nem győzik meg a huszonéves marketinges lányok, bármennyire is próbálják. Ő a jó borban hisz, no meg a nagy beszélgetésekben, főleg ha végre a kedvenc terepére, az irodalomra tévedhet. Inenntől már csak a sült malac van hátra…

Elbűvölő már a csomagolása is - gondoltam, amikor megláttam a kék-zöld-barna madáralakokat. A benne rejlő elegáns táblácskák bogáncs- vagy szamárkóró-mintázatot mutattak, szokatlan és szépen kidolgozott formában.

A Pécsi Borozó ötvenedik és egyben utolsó ilyen formában megrendezett negyedéves bormustráját júliusban rendeztük meg, ezúttal Villányban, ahol a Bock Borászat konferenciaterme adott otthont a kóstolóprogramnak. A legjobbakat most listázzuk, de a teljes Mustra az őszi számban olvasható, amely még úgy két hétig megvásárolható az újságárusoknál.

Druida tölgyliget helyett jódos gyógyvíz várta Ercsey Danit, miután rácsodálkozott az új autópályáról a bukolikus szerb hegyvidéki tájra. Végül a helyi hírességek és főnemesek között vacogta végig az estét Aleksandrovacban, és volt, hogy már a bor sem segített.

Hát persze! Nehogy bárkit is elriasszon a település neve! Liszka ugyanis többször lepett meg ottjártamkor, mint egész Hegyalja együttvéve.