Van Szerbia középső részén, a román és a bolgár határtól nem messze egy város, amit Negotinnak hívnak. Már az 1800-as évek végén regionális központ volt, komoly borvidék, ahonnan a franciák vásárolták fel a legtöbb bort, nem véletlen, hogy a filoxéravész közepette a szerb állam itt létesítette az egyik legfontosabb szőlészeti és borászati iskolát.

Magyarhertelenden, az Orfűi-tó mellett tudnak valamit – olyat, amire kis fantáziával akár „a magyar sört” is fel lehetne építeni.

Tavaly év végén egy hétre leköltöztem Kisjakabfalvára a Jackfallhoz, hogy végigjárjam - már amennyire egy hét alatt lehetséges - a Villányi borvidéket, beszélgessek a termelőkkel, borokról és identitásról, no meg az élet más nagy dolgairól. Lassan érkeznek a szövegek, elsőként álljon itt a borvidék egyetlen biodinamikus műhelye.

Ezúttal legalábbis a világ két vezető borvidékén, Toszkánában és Bordeauxban. A közép-olasz szuperrégióban négy eredetvédelmi terület, a Vino Nobile di Montepulciano, Morellino di Scansano, Brunello di Montalcino, valamint Bolgheri (a Bolgheri Sassicaia DOCG-vel) határozta el, hogy egy közös fenntarthatósági projektet indít Concerto néven.

Az év első hónapjában rendezték a szokásos Vinapogée kóstolót Párizs belvárosában. Az eseményre, a története során először, egy magyar pincészet is meghívást kapott. Érdemes ezt is a helyén kezelni, miszerint nekik nem kellett kifizetniük a kiállítói díjat, őket meghívták, hogy legyenek ott. Ha már ott voltak, nem hagytuk ki a lehetőséget, hogy a birtok tulajdonosánál, Barta Károlynál érdeklődjünk a tapasztalatairól.

Az alkohollal szembeni nulla tolerancia tudományos, kommunikációs és pénzügyi aspektusai