Főleg azért, mert vannak számomra igazán kedves boros ismerőseim, akikről tudom, hogy szeretnek borversenyeken zsűrizni; bortermelő kollégáim, akik szeretnek borversenyeken részt venni; és van jó pár ismerősöm, akik számomra teljesen érthetetlen módon szeretik nézegetni, olvasgatni a borversenyek eredményeit. Őket megbántani pedig semmi szín alatt nem áll szándékomban. Ezzel együtt az én álláspontom az, hogy a borversenyeknek abból a szempontból, ahogy azt sokan gondolják, valójában semmi értelme nincsen.
Nyári Emese tavaly vette át édesapjától a 7,5 hektáros Szent György-hegyi borászat vezetését. Az új évjárat már az ő irányítása alatt készült, és a borászkodás mellett izgalmas trezorkóstolókat is szervez…
Úgy döntött, kipróbálja a rajnai rizlinget egy olyan területen, ahol amúgy az olaszrizling és a szürkebarát a sztár, és az eredmények őt igazolják. Nagy Leopolddal, a Folly Arborétum borászával az újításokról, a trendekről és a kihívásokról beszélgettünk…
Itt vannak az eredmények, nem született magyar érem a világ jelenleg legnagyobb mintaszámú rozé borversenyén, ami betudható az általános érdektelenségnek is, amit kis hazánk a CMB verseny iránt mutat.
Riczu Tamás ismert alakja a Villányi borvidéknek, volt olyan termelő, aki egyenesen azt mondta, hogy azon ritka kivételek egyike, aki jól lát ezen a megváltozott pályán is, ami mostanában a borvilágot jellemzi.
A közelgő tavasz talán sokakat ösztönöz arra, hogy kicsit kimozduljanak, kiránduljanak, aktívabban töltsék a hétvégéket. Habár a legújabb hírek szerint kicsit csúszik az M6-os összekötése a horvát fél lassabb tempója miatt, de ez nem lehet akadály, hogy elinduljunk Belgrádba. Autópályán Pécstől 3 és fél óra, kényelmes tempóban. Sőt, nem is kell egész Belgrád belvárosáig elmenni egy hangulatos hétvége érdekében, elég Zimonynál ledobnunk a horgonyt.
A Kvassay borok számomra már két évtizede ott vannak a villányi élvonalban, igaz ritkán kerülnek elém. Ezzel nem vagyok egyedül, két éve Győrffy Zoli ugyanezen lamentált, miközben egy Kvassay trilógiát kóstolt…