Mondhatnánk, a gasztronómia a néplélek tükre, persze, ha itt ezután az következne, hogy Svédország a fekete lé és a cukrozott ízek hazája, nem lennénk teljesen igazságosak. Inkább nézzünk meg egy mélyebb valóságot. Minden régió gasztronómiája tükrében ismerszik meg a legélvezetdúsabb kitárulkozásban. Svédországban utazva a funkcionalitás, tömörség, precizitás és vendégszeretet furcsa keveréke rendkívül gusztusos tálalásban köszön vissza bármerre, ahol az ember kávét és süteményt próbál magához venni. Új szerzőnk: bálint puli, skandináv élményeiből merít bemutatkozó írásában.

Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.