Szekszárd Cinka-dűlőjében szeretik elnyújtani a dolgokat. Hosszan lopózik a tekintet a Duna völgye felé, messze ereszkednek a tőkék a löszös lankákon, vége-hossza nincs a napsütésnek, hónapokat, de néha éveket érnek a borok amforában, hordóban, kilométeres a lecsengése az itt érlelt rizlingnek, kadarkának, ráadásul még a magánhangzók is különösen viselkednek errefelé…

Évtizedeken át az olcsó, édeskés habzóborokként voltak jelen az üzletek polcain, ezért sokan le is írták. Pedig Emilia-Romagnában mindig is létezett egy másik Lambrusco: száraz, elegáns, a helyi gasztronómia természetes társa. A Lini 910 és néhány hasonló szemléletű borászat kitartó munkájának köszönhetően ez a sokáig háttérbe szorult borstílus ma már a világ legjobb éttermeinek borlapjain is helyet követel magának.

A közép-európai borvilág egyik legizgalmasabb átalakulása jelenleg a cseh és morva borvidékeken zajlik, ahol a tradíció és a modern organikus szemlélet kéz a kézben jár. Ennek a megújulásnak az egyik legfontosabb bástyája Jan Stávek pincészete. Stávek nem csupán egy borász a sok közül: ő a kékfrankos (frankovka) igazi nagykövete, aki bebizonyítja, hogy ez a fajta a legmagasabb szintű nemzetközi versenyeken is abszolút elit kategóriát képvisel.