A tavaszi karanténidőkben történt még, hogy Bujdosó Ferenc dél-balatoni borász barátunk megemlítette, jobbak ezek az online kóstolók, mint várta, de azért a Balatonon vitorlázva, naplementében, mégiscsak élvezetesebb kóstolni. Szaván fogtuk. Amint az ifjabb Bujdosó Ferenc hazatért Új-Zélandról, megszervezett nekünk egy rendhagyó balatoni sauvignon blanc kóstolót.

Úgy hozta a Sors (igen, az a nagybetűs), hogy Léder Zoltánnal, a Köpcössel január 22-re sikerült megbeszélnünk boros találkozónkat Csengődön. Ez a dátum duplán is jeles nap, hiszen nem csak a szőlőművesek védőszentjének, Vincének az ünnepe, de a Magyar Kultúráé is: Kölcsey ekkor vetette papírra a Himnuszt. Nemzetünk imádságának harmadik strófája ugyan nem egészen így szól, de csengődi napom végén számomra ilyen új jelentést nyert. De ne rohanjunk annyira előre. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg.)

Tudták, hogy Ausztria legkisebb borvidéke Bécs mellett – egészen pontosan Bécs felett – fekszik? 700 hektáron 630 termelő készít bort, így az osztrák fővárosban elég magas az egy lakosra jutó borosgazdák száma: 3000 főre jut egy. A 19. kerülethez tartozó Grinzing városrész romantikus, kisvárosi hangulatú utcácskáin sétálgatott Beethoven, Pippal vagy éppen Freud, ahol számtalan egyedi hangulatú „heuriger” (borozó) várja a látogatókat, alig 20 percnyire a Városházától (Schottentor). És azt tudták, hogy Bécsben látogatható egy több, mint 300 éves pezsgőpincészet? Olvassanak tovább és állítsák össze saját boros kiruccanásukat! Cikkünk eredetileg a Pécsi Borozó idei tavaszi számában jelent meg.