A hazai borvilágnak van az a furcsa szokása, hogy alliteráló hónapnév+szőlőfajta címeket talál ki, hogy ezzel adjon apropót arra, hogy tematikus borkóstolókat tarthasson. Az októbert ezért a leginkább közép-európai szőlőfajta, az olaszrizling nyerte meg, én pedig ennek örömére – és mert a pécsi Cornel’s volt kedves meginvitálni az első, még belvárosibb helyszínen, a Király utcai Reggeliben tartott kóstolójára – ajánlok most négy olyat az ottani kóstolósorból, amit nemcsak bárkinek bármilyen élethelyzetre ajánlok szívesen, de magamnak is.

Egy hónapja már, hogy Ádám Gábor meginvitált a hegyre, az „ő hegyére”, hogy estébe nyúlóan hallgassuk a szarvasbikák egyre közeledő bőgését, lássuk, ahogy az utolsó pillanatban a lemenő nap felbukkan a szürke felhőréteg alatti szűk sávban és narancsszínűre festi a szomszédos Csobánc sziluettjét és koccintsunk a saját borok mellett egy Kozlović Santa Lucia malvazijával és egy Aleksandrović prokupaccal.

Vasárnap este, gép előtt. Némi motiváció kell, hogy maradjak, legyen egy pohár bor. De az legyen olyan pohár bor. Keressünk egy palackot a 2019-es vörösök között. Hét év megmutatja, mit tud egy bor. Legyen szekszárdi.